A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. november 6., vasárnap

Szeptemberi ősz...


Lobogj fényt hajamba te szeptemberi ősz,
az ezüstszálak ma ne búsuljanak.
Látod, minden emlékem hosszan elidőz
aranylevélforma pázsitod alatt.
Itt az élet átaluszik néhány tél-hónapot,
mely virágokra bukó jégpáncélt ölel,
mindaddig, míg a tavasz friss rügyet nem hoz,
mi a páraködös rétre madárdalt lehel.
Én is tovább álmodom hervadt álmaimat,
rózsaágat rezgető hófúvás alatt,
ahol pillangóként tárom ki színes szárnyaimat,
hogy azzal védjem meg az eltűnő nyarat.
Nekem minden újabb évszak égi ajándék,
mely napláng-szekerén keres csillagutakat ,
felragyogva benne, mint gyémántkövű varázsék,
bágyadt pillantású szív-ráncaimat.
Oly sokszor visszasírom a régi éveket
s minden szépérzéssel tűzdelt mosolygós napot,
ami hűen őrzi azokat a kézbe simult képeket,
mit a halhatatlanná váló idő
örökül adott


Vers:Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. Míg olvastalak, éreztem, ahogy lassú tél-álomként simul az elmúlás, a holnap ölébe, Drága Magdi! Olyan ez a gyönyörűszép versed, akárcsak egy száraz falevélként szétmorzsolódó vágy!

    Ölellek végtelen szeretettel: Dana

    VálaszTörlés
  2. Drága Dana!
    Az őszi falevéltakaró rozsdás könnyeinek látványa elszomorítja az emberi lelket és csak az elmúlásra tud gondolni még akkor is, ha tudja a következő tavasz mindenképpen el fog jönni, akár nélküle is. Köszönöm nagyon itt hagyott szép gondolataid.
    Szeretettel ölellek
    Magdi

    VálaszTörlés
  3. Ha kitekintek az ablakon, már a levelek zöme a talajon és eltakarja a pázsit zöldjét.
    A futórózsa levelei is lehulltak már, de három kicsiny vörös rózsa még mindig ott pompázik a csupasz szárakon.

    VálaszTörlés
  4. November 1-én, mikor a temetőben voltam édesanyám sírjánál szebben virultak a kicsiny rózsák azon, mint nyáron és úgy láttam mély-vér színük könnyektől volt harmatos. Azt hiszem a virágok tápereje maga a szeretet, ettől virulnak földöntúli szépséggel még a sírokon is.
    Tegnap jobban szemügyre vettem a tájat és ezernyi sárgult falevelek zokogását hallottam ahogy sodorta őket a szél. Már tudom és látom, itt az ősz újra.
    Köszönöm, hogy itt voltál:)

    VálaszTörlés