A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. október 26., szerda

Márványcsillagok



Candle


Ma homokszemet perget rám az idő
és útmezsgyét nyit előttem, mely most is oda visz,
ahol a gyászruhába öltözött álom-érzések
az elhagyott sírboltokat körülölelik,

mert minden álom itt ér véget, itt a temetőben,
hol kékajkakra hullnak nehéz földrögök
s megremegő kézzel gyújtott apró mécses lángok
tömjénfüstként árasztanak égi fényködöt

Nyirkos ez a hely, még csillagok sem gyúlnak,
csak a hold világlik sápadt arccal messze,
talán neki is van olyan, kit lelke mélyén gyászol,
ezért is sír bele az éjszakai csendbe

Ma bármerre is tekintek virágokat látok,
krizantémok szórt szirmait a márványköveken,
melyek oly fázósan remegnek a fejfák közelében,
mint Isten érző pillantása a sírkereszteken

Ma lágy tenyerek simítják a gránitfedelet
és elfojtott hangok suttognak egy-egy halk imát,
mert ma könny-oltáron gyúló fehér viaszgyertyák
lángjaiban hamvad el a temetővilág


Vers.Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. "könny-oltáron gyúló fehér viaszgyertyák..."Hát ilyen szépen még nem írták le...Nekem is fáj.

    VálaszTörlés
  2. Drága Annaliz!
    Nekem is fáj nagyon-nagyon...
    Köszönöm a szereteted.
    Ölellek
    Magdi

    VálaszTörlés
  3. Mindig csak fáj, mindig ... csak ilyentájt kicsit jobban.

    VálaszTörlés
  4. Ilyentájt nehezebb a levegővétel, jobban elszorul a torok és gyakrabban könnyezik a szem, kedves Józsi, de ez így is lesz mindaddig, míg tudatosan gondolkozunk, hisz a fájdalom gyökere egy életre behálózta a szív ereit, melyeknek szorítása érezhető lesz az utolsó dobbanásig.
    Köszönöm szavaid

    VálaszTörlés