Szilágyi Ferenc
Léna szaval
Finom vonalú, keskeny arcon
parázsló, ihletett szemek;
akár reneszánsz míves karcon,
árnyak kútjában fény remeg.
Honnan e tűz az értelemben?
Tán egy múzsától származó…
Megáll a perc, a néma csendben,
szabad madárként száll a szó.
A szív dobban, kicsordul a könny,
ha érzelemmel szól dalod;
varázslattá válik a közöny,
amikor versed szavalod.
Drága Magdi,
VálaszTörlésminden fajta elfogultság nélkül igazat adok Ferinek! Hangodtól életre kelnek még a semmitmondó versek is...
Annyira boldog vagyok, amikor ilyen verseket olvashatok... amikor két költő lelke összeolvad egy vers erejéig is akár! Hát igen... aki képes megérinteni a lélek legmélyebb zugát is valakinek, az ebben az egy versben metszett pillanatképben fog továbbélni, talán örökké.
Gyönyörűséges ajándék ez, szebbet el sem tudnék képzelni! :))
Ölellek végtelen szeretettel: Dana
Drága Dana!
VálaszTörlésMegtisztelő érzés, mikor lelkünk láthatatlan rezdüléseit meglátja egy másik lélek és ezt a rezdülést verssé formálva ajándékul nyújtja. Úgy gondolom én is, ennél szebb ajándékot nem igen kaphat az ember, hisz egy másik ember lelkének piciny darabkája van benne, ami mérhetetlen érték marad örökre.
Köszönöm szép gondolataid.
Ölellek szeretettel
Magdi