A feljajgató fák közé
lezuhant a nap,
tűzbe veszett minden
mi életből fakadt.
Most föld mélye ringatja
a törtsugarakat
ott, ahol az üszkös háncsú
égett fák alatt,
két megperzselt lélek
hamuvá vált könnye,
már csak pernyeként szálló
szél-sirám maradt
Kun Magdolna
S kis időre rá, ... könnyeikből új élet fakad.
VálaszTörlésÚj élet fakad...
VálaszTörlésAz a régi pedig örök fájdalom marad legbelül,
mert minden élet és lélek egyedi, aminek semmi de semmi nem pótolja hiányát.
Köszönöm itt hagyott érző szavaid kedves Józsi!