Nem szólnak többé tündérmesék rólam,
szálló képzeletként emlékezel rám,
árny leszek csak a titkos kicsi tóban,
mikor az alvó hold ezüst fényútján
csillagálmok róják éjkörútjukat
s játékos láng-varázs lobbant tüzeket,
melyeknek parázsló régi múltjukat,
nem védelmezhetik megtört szívjelek,
sem fákról tépett levelek hajtása,
melyekre néhány gondolatot írtak,
sem érdes kavics összekoccanása,
mikor elárvult könnyeit elsírja
egy-egy vérkarcolt törtüveg szilánknak,
mit bús-szél temet, eső verte sírba
Kun Magdolna
Míg emlékeznek s könnyet hullajtanak valakiért, addig "halhatatlan" ezen a földön is.
VálaszTörlésÍgy igaz, kedves Józsi!
VálaszTörlésCsak az hal meg, akit elfelejtenek. Köszönöm látogatásod!
Drága Magdi, fájdalmadon alvadt vér csorog a némaságba tört szavak, láztól cserepesedett ajkán... Kívánom, hogy ez csupán a dacban fogant gondolatszilánk legyen.
VálaszTörlésFéltőn ölellek: Dana
"melyeknek parázsló régi múltjukat,
VálaszTörlésnem védelmezhetik megtört szívjelek,"
Sejtetve-bevésve-erekben rezegve-szívet élteve:szívjelek? Igen
Drága Dana!
VálaszTörlésCsak kikívánkozó gondolat volt egy borongósabb napon. Másnap kisütött a nap:)
Köszönöm érző szavaid.
Szeretettel ölellek.Magdi
Neheztelt percek keseregve telnek,
VálaszTörlésmeglehet egyszer feledettek lesznek...
Drága Alma!
Mindig örülök kedves látogatásodnak.
Szeretettel.Magdi