Fekete szárnyú pillangó...

Nekem

fekete színt kevert az élet,

nem égi-tiszta kéket,

s fekete szívben nem lehet,

csak fekete a lélek.

Nekem könnyeket osztott

a kíméletlen sors,

s lágy zene helyett érces dalokat,

melyek zeneszóval köszöntik

az ördögi körben táncoló

lidércárnyakat.

Nekem mély tónussal húzták

a rövidre karcolt életvonalat,

melyben minden egyes szín,

mázolt vérben úszó

tengeráradat,

mert van, kinek így rendeltetett

s így végeztetett.

Fekete pillangóként repülni

a végtelen felett,

remélve, hogy egyszer majd

éjszínű szárnyain,

sötét lelket világító

csillag-fény lebeg