A pad mesél, mesél,
farésein időtlen az óra,
pedig senki
nem hallgatja már
panaszsirámait,
csak a magány az
mely néha
felfigyel a szóra,
mi oly esendő és kérlelő,
mint az elhagyott szerető,
ki visszavárja kedvesét
hosszú évek óta.
A pad igaz beszéde
sohasem csalóka,
mert, amit elmond
bölcs kérés a jóra
s amit súg, csupán ennyi,
---
vigyázz a szóra,
mert az a szerelem
örök megrontója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.