Bolondos
tavaszálmunk,
mély bíborban remeg,
mint azok a gyöngy ölelt
szirmok,
melyre sűrű eső csepeg,
hisz az elázott kis virág is,
olyan, mint egy gyerek,
ki félve fut haza,
ha vándorléptű útján,
orkán szele
lebeg
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.