Mint
végső ajándékul kapott
lélek útravaló
úgy indul útjára
az-az élet-hajó,
mely képzeletvilágba tart,
hol a virággal telt part
meseösvényen át vezet
az örökvalóságba.
A széltől dagadó
fehér vitorlán
néhány szó foszlánya...
Ember,
ha megtanultál szeretni,
már nem éltél
hiába
Drága Magdi,
VálaszTörléslelked rezdülései, meztelen ritmust lüktetnek, és léted oltárára emeli az emlélízű perceket...
Szépen ringatod magadban szűz imaként a megélt pillanatokat...
Ölellek szeretettel: Daniela
Drága Dana!
VálaszTörlésÉletem hajóját túl messzire sodorta a sors vihara, száraz partra talán soha többé nem lel.
Köszönöm a mindig szép szavaid és szereteted.
Ölellek.Magdi
"Nem éltem hiába, mert..." :)
VálaszTörlésKedves Józsi!
VálaszTörlésÉn tudom, hogy már megtanultad:)
Köszönöm, hogy itt voltál
Lehet,hogy egy valamit tudok már?!
VálaszTörlésDrága Alma!
VálaszTörlésA te lelked igazán csodálatos és emberszerető
lélek. Örülök, hogy ismerhetlek.
Szeretettel.Magdi