Karomba zártalak...

Karomban zártalak, s úgy ringattalak,

mint fáradt szemű este a holdsugarakat.

Dúdoltam neked könnyed dallamot,

miközben, rád csókoltam sok éji csillagot.

Magamhoz láncoltam homlokod redőit,

arcodon a ráncokat végigsimítottam,

s a csend-ölelt szempillák rebbenő sóhaján,

mint álmot őrző tündér, lelkedhez osontam.

Ajkaimmal becéztem hűs ajkad réseit,

hajad ezüstfényébe lágy muzsikát vontam,

hogy hangjegyritmusának minden ütemét,

lélegző mellkasod szívfalára fonjam.

Melléd bújva vártam a reggeli pirkadást,

az ábrándos napkeltét az ásítozó égen,

s azt a vágy-illatba burkolt bűvös pillantást,

mely, hullámként sodort szemed tengerében

Kun Magdolna