Bennem itt maradt a tél,
mert te sem öleltél
virágos tavaszt
zúzmarás szívembe,
csak fagyott csepp maradt
s néhány szép ívű karcolat,
mit ezüst tollad rótt,
egy hófehér írólap
könny-mosott
szélére
Kun Magdolna
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Milyen különös, az ember képtelen ilyen ódákat zengeni azokról az ölelésekről, melyektől egykoron fellobbantunk pőrén és lázasan... ám ettől, az egyetlen egy elmaradt öleléstől úgy érezzük magunkat, mint ki senkije senkinek!
VálaszTörlésBoldog napokat kívánva ölellek végtelen szeretettel: Dana
Egyetlen elmaradt ölelés, száz öleléssel sem pótolható, mert azt az ölelésért esdő pillanatot, semmi nem hozhatja vissza.
VálaszTörlésSzívfájdító dolog porba hullatni az ajándékperceket, hisz nem sokszor adatik meg az ember életében, hogy részese lehessen
egy mámorító érzésnek.
Köszönöm, drága Dana, szép és igaz gondolataid.
Szeretettel ölellek. Magdi