Anyák napjára...

Anya, ma szeretném megköszönni neked,

azt a jól eső jóságot, amivel simogatsz.

s azt a mindennél többet jelentő szeretetet,

amit gyermekkorom óta nekem tartogatsz.

Tudom, oly sokszor megbántottam lelkedet,

és nem figyeltem soha visszafojtott könnyed,

nem éreztem fájdalmad, mikor elfordultál

és kötényedre hulltak a síró harmatcseppek.

Néha rossz voltam hozzád, konok és gonosz,

átsiklottam szép ajkaid jóra kérő szaván,

engedetlen kölyökként sértődött lelkemmel,

mentem csak mentem kamaszfejem után.

Ma bocsánatot kérek minden önző percért,

mit magamnak adtam, és tőled elodáztam.

Azért az ifjúkori fellázadt megbotlásokért,

melyeknek nyomában térdig sárban jártam.

Nem hoztam most sem csak egy szál virágot,

egy friss szélben illatozó bíbor rózsaszálat,

melynek élénk szirmaira néhány szó van írva,

legdrágább kincsemnek, az édesanyámnak.

Kun Magdolna