Mikor az eső-permet
és a sós könny összeér,
már nem számít melyik ízét
érzem ajkamon,
hagyom, hadd csorduljon
arcomon az egymást
követő csepp,
mitől enyhül majd
a fájdalom,
de, amíg távolodó lépteid
magam mellett hallom,
dacos elszántsággal
és a sós könny összeér,
már nem számít melyik ízét
érzem ajkamon,
hagyom, hadd csorduljon
arcomon az egymást
követő csepp,
mitől enyhül majd
a fájdalom,
de, amíg távolodó lépteid
magam mellett hallom,
dacos elszántsággal
összeszorítom ajkam
ívelt görbületét,
hogy ne lásd rajtam
mivé leszek akkor,
mikor a sírást
visszatartom
ívelt görbületét,
hogy ne lásd rajtam
mivé leszek akkor,
mikor a sírást
visszatartom
Vers:Kun Magdolna
Moha
Zuhanó angyalt láttam
...zuhanó angyalt láttam,
majd földre hanyatló testét,
szemében mély fájdalom izzott,
szárnyát emlék-kardjai nyesték.
tekintete eget kémlelt,
féltett szempárt, csillagképet,
felszakadó gyász-sikolya,
néma puszták fájó hangja.
letérdelek, megérintem,
jeges kezét melegítem,
fájdalma bár homok volna,
tenger árja elmoshassa...
majd földre hanyatló testét,
szemében mély fájdalom izzott,
szárnyát emlék-kardjai nyesték.
tekintete eget kémlelt,
féltett szempárt, csillagképet,
felszakadó gyász-sikolya,
néma puszták fájó hangja.
letérdelek, megérintem,
jeges kezét melegítem,
fájdalma bár homok volna,
tenger árja elmoshassa...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.