A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. február 9., szerda

Száguldó évek...



Látod,
lassan elmúlik a tél is,
és minden múló nappal
rövidebb az élet.
Hiába fékezem
leheletnyi időm,
s hajtom igába
villanásnyi perceim,
egyre másra fogynak
az évszakok,
s az évek.
Nézd,
hajam is megkopott,
ezüstszál tarkítja,
nem fényli már vissza
a nyárérlelő nap,
nem úgy, mint egykor,
mikor lángvörös izzása,
színeibe olvasztotta
az alkonysugarat.
Kezem ráncossá vált,
szemem sem a régi,
járásom lassú,
és néha ingatag,
de, tudom,
amíg valaha volt
érzéseim,
ölelő kar védi,
felőlem száguldhat az idő
és múlhat pillanat,
öröknyár bolyong
roskatag szívemben,
és örökifjú vágy is
- amíg velem
vagy


4 megjegyzés:

  1. A szeretet segít megőrizni a találkozás fiatalkori képét, a sima bőrt, az ezüst nélküli hajat. A szem és az arc körül megjelenő kis mélyedések a közös sors évgyűrűi, melyek összekötnek. Drága Magdi ! Gyönyörű ez a versed is, köszönöm, hogy egy pillanatra mégis megállt az idő.

    VálaszTörlés
  2. Drága Lili!
    Minden öregedik, ami körülöttünk van és mindenen nyomot hagy az idő, de amíg lélekből szeretünk és fogékonyak maradunk az érzelmek kifejezésére, örök fiatalok lehetünk.
    Köszönöm szép szavaid és jóleső látogatásod.
    Szeretettel ölellek.Magdi

    VálaszTörlés
  3. Hát tényleg...öregszenek a gyerekek!

    VálaszTörlés
  4. Kedves Józsi!
    Milyen igaz:) Szerintem is csak a gyerekek öregszenek.
    Köszönöm jöttödet!

    VálaszTörlés