A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. január 8., szombat

Valaha...


Holdölelés


Éjjel, mikor, holdkarok
ölelnek helyettem,
és szemedben
pajkos csillagfények
mosolyt derengenek,
gondolatban
halkan melléd lépek
és csendesen könnyezem,
tudva azt, hogy valaha
élt bennünk a szerelem.
Titokban figyellek még kicsit,
féltőn szeretve,
föléd hajolva, belesimítom
kezem a kezedbe.
S ha majd érzed arcodon,
melegcseppű könnyeim,
gondolj arra milyen,
mikor szépnek tanult életem,
egyetlen perc alatt
semmivé lesz velem.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon köszönöm, kedves József!

    VálaszTörlés
  2. Magdikám, ez a hold-kór mostanában mindnyájunkon erőt vesz! :-)))
    Fájdalmas a versed, és nekem is valami hasonló bajom van, mert mindegyre megugatom éjjelente a holdat!
    Üdv!

    VálaszTörlés
  3. Szia, kedves Karesz!
    A hold nekem mindig súg valamit:)
    Gyönyörű emlékek és fájdalmas pillanatok fűződnek hozzá.
    Talán nincs is ember, aki ne szeretné a holdat.
    Köszönöm, hogy itt voltál.
    Szeretettel üdvözöllek.
    Magdi

    VálaszTörlés