Tedd a homlokomra pille kezed anyám,
hűsítő, lágy tenyered elűzi a gondot,
míg elnézem, hogy tűnnek el az évek,
képként tárul elém szétdarabolt sorsod.
Féltő pillantással, szánakozva nézz rám,
lásd arcomon az élet kegyetlen könnyeit,
s űzd el két karoddal a rám nehezült rosszat,
mely elvette tőlem reményem terveit.
Ölelj anyám szorosan, vigasztalj engem,
én majd válladra hajtom elnehezült fejem,
hadd enyhüljön fájdalmam, mi legbelül éget,
s vérző sebbé tette ronggyá tépett szívem.
Fájón szép ez a versed is és az is ahogy előadod!
VálaszTörlésÚjra égetik hiányuk a szívem, kedves Józsi.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy itt voltál!
Míg élsz égetni fogja! Tudom, mert az enyémet is!
VálaszTörlésTudod a bennük élt kedvesség, szeretet mindennapos hiány életemben. Boldogabb ember voltam, mikor volt hazamenni. Mára már csak könnyes emlékek maradtak belőlük és számomra soha meg nem szokott idegen temető.
VálaszTörlésÉrtelek és megértelek! Én már megszoktam a temetőt.
VálaszTörlésSajnálom, hogy neked is már csak a rideg temető jutott.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy visszajöttél.
Rideg, de csendes. Lehet némán "beszélgetni".
VálaszTörlésÉn is sajnálom, hogy neked is...,de nem csak..
Hidd el nem csak!
Ne köszönd, mert úgy is jövök...megint...megint.
Tudod, mikor ráhull a könnyeim a fejfára, érzem, hogy a jéghideg szívük felmelegedik.
VálaszTörlésTalán csak képzelet, de hiszem, hogy látnak engem és tudják, az érzés és szeretet, mit sem változik az idő múlásával.
Köszönöm és köszönöm.
Én is hiszem....
VálaszTörlésKöszönöm, hogy te is hiszed azt, amit én!
VálaszTörlés