A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. december 27., hétfő

Jó veled...


Milyen jó veled érezni az estike illatát,
kéz a kézben andalogni az ezüst félhomályban.
Csókot kérni, csókot lopni, mikor a derengő holdfény,
egybe olvad a végtelenbe nyúló csillagéjszakákkal.
Milyen megható az összezárt ujjakból eredő vágyódás,
s az, ha hozzád simuló ajkam ívén átsuhan az öröm,
mert melletted lépdelve úgy érzem, te vagy az életem,
hisz kék szárnyakon repít feléd a földöntúli gyönyör.
Ezernyi gondolat kering bennem minden séta közben.
Sok-sok álombéli képzelet, mit sosem mondok el,
de te úgyis tudod, milyen, mikor szelíd ölelésünkben,
valóságszirmokat rügyez a felhevült testközel.
Jó néha elveszni sugárzó szemed egyszerűségében.
Válladra hajtani pár röpke pillanatra elfáradó fejem,
s biztonságban tudni azokat az eltékozolt éveket,
melyekben annyiszor éreztem elhagyott a hitem.
Jó várni rád. Te megérted a lelkemben dúló kétkedést,
a félelmekből felszakadó sebet, ami tűzként éget.
Jó bízni abban, hogy ez a szerelem, mindent túl fog élni,
mert szívemben örök zene marad dallamos hűséged.

Vers:Kun Magdolna





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése