Istenem, mennyien sírnak Karácsonykor árván,
s mennyi ajtón borzong át a méla fájdalom,
hány és hány szívet kínoz az egyedüli magány,
mely harangszóként kong a hideg falakon.
Mennyi özvegy zokog a szürke
árnyú csendben,
mennyi édesanya sikolt fel a csillagok között,
hisz a Karácsony szent hite már rég meginogtatta
agyongyötört lelküket, mely túlra költözött.
Vajon mennyi könny hull a párnák
csücskeire,
a megkopott rongy-köténykék feslett szélére,
s azokra az életráncot viselt tenyérhajlatokra,
melyeknek minden egyes izma görccsel van tele.
Istenem, Istenem, mennyi eldobott
szív zokog
pár emberi szót remélve a templomi padon,
s hány és hány keservvel telt imafohász hallik,
mit néma gyászba zár majd a rögös sírhalom.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.