A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. november 27., szombat

Ne sírjatok



Istenem, mennyien sírnak Karácsonykor árván,
s mennyi ajtón borzong át a méla fájdalom,
hány és hány szívet kínoz az egyedüli magány,
mely harangszóként kong a hideg falakon.

Mennyi özvegy zokog a szürke árnyú csendben,
mennyi édesanya sikolt fel a csillagok között,
hisz a Karácsony szent hite már rég meginogtatta
agyongyötört lelküket, mely túlra költözött.

Vajon mennyi könny hull a párnák csücskeire,
a megkopott rongy-köténykék feslett szélére,
s azokra az életráncot viselt tenyérhajlatokra,
melyeknek minden egyes izma görccsel van tele.

Istenem, Istenem, mennyi eldobott szív zokog
pár emberi szót remélve a templomi padon,
s hány és hány keservvel telt imafohász hallik,
mit néma gyászba zár majd a rögös sírhalom.


Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése