A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. november 21., vasárnap

Karácsonyi esték...




Hallok egy dallamot-angyalarcút, szépet,
ezüsthajú nagyanyám dúdoló hangját.
S kötényéből tündérmesék varázsolják elő,
az örökifjú zöld fenyőknek cukros illatát.

Még érzem a mákos kalács puha melegségét,
látom, ahogy ünnepfényben asztalra kerül,
s hallom a szívcsengettyűk csilingelő hangját,
melyben anyám hívószava beleszenderül.

Szeretetláng kúszik fel a legszebb üveggömbre,
angyalhajú kicsi húgom tűzszikrákat gyújt,
s a tűlevelek mosolyában meg-megcsillan keze,
mi királynői lélekkel csak egy ölelésért nyúlt.

Álmaimban elé megyek kóbor felhők szárnyán,
elviszem neki azokat a rejtett kincseket,
amiért most visszajött abból az édeni világból,
hol minden-minden igazhitű, tiszta szeretet.

Vers:Kun Magdolna





2 megjegyzés:

  1. Szép meghitt karácsonyi verset írtál!
    Az én emlékezetemben is hasonlóképp élnek a régi karácsonyok... :-)
    Már várom az ideit is. ;-))

    VálaszTörlés
  2. Drága Niki!
    Akikről írtam e versben, már nem lehetnek velem Karácsonykor és többé sohasem, de emlékeimben örökre élénk marad minden simogatásuk és ölelésük.
    Örülök, hogy emlékeidben is szép Karácsonyok maradtak.
    Szeretettel ölellek.Magdi

    VálaszTörlés