A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. október 8., péntek

Sorsom könyve...



Néha visszalapozok sors írott könyvembe,
s a vastag betűs részeknél megkeresem anyám.
Az ott éledő képeken, még mindig olyan szép,
mint akkor, mikor megszerette szelíd arcú apám.
A hajtogatott sorok között emlékek tolongnak,
ifjúkori ábrándok és meg nem ismert csodák.
Rózsaszín szirmokká nyílt sudár cseresznyefák,
melyeknek termését, oly sokszor lehúzta
a gyümölcsöktől roskadozó földig leért faág.
Tovább hajtogatom múltam könyvlapjait,
melyekben meggyűrt papírsarkokról
fürkész szemek néznek
egy végtelenbe érő csillagközi pontra,
hol az ifjúkori vágyak, még csók tüzében égtek.

Mikor a könyvlapok legvégére érek,
ahol a tollal írott részeken még élénk-kék a tinta,
és a szabályossá formált betűformák is frissen írottak,
elgondolkozom azon,
mennyi lapra íródik még néhány tollvonás,
ami az életről szóló búcsú-számadás.
Mert a sors könyvében meg van írva,
minden perc és óra,
s minden tiszta ércű, szép dallamú hangjegy,
mi valaha álomba ringatta csitító dalával,
ezt a fabölcsőben vonagló,
sírdogáló testet…

Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Gyönyörű versed éledő képein merengve az jutott az eszembe, hogy olyanok vagyunk, mint azok a kötéltáncosok, akik szédítő magasságok felett kutatják a lét szépséget, a lélek békéjét... az egyensúly fenntartása érdekében azonban, állandóan cseréljük egymást. De mi már azt is tudjuk, hogy aki épp a poklokat járja, az is a kötélen táncol.

    Őszillatú, csodás napokat kívánva ölellek múlhatatlan szeretettel: Dana

    VálaszTörlés
  2. Drága Dana!
    Életünk egy állomásnélküli hullámvasút, mely először könyörtelenül megráz, majd halálra félemlít bennünket, mikor szédítő mélység felé közeledik. Talán ez a rázkódás segít abban, hogy néha az egekig tudjon repülni velünk...
    Mi már megtapasztaltuk mindkét hely különös világát és, mindaddig így lesz, míg létezünk.

    Köszönöm mindig simogató szavaid, amelyek melegséget adnak akkor is, ha fázósan húzom össze magam félelmeimben.
    Igaz és őszinte szeretettel ölellek.Magdi

    VálaszTörlés