Csak azok halnak meg, akiket elfelejtenek,
akikért sosem hullatnak hiány-könnyeket.
Kiknek porlepte emlékét szélirányba szórják,
s akikért nem gyújtanak soha fehér viaszgyertyát.
akikért sosem hullatnak hiány-könnyeket.
Kiknek porlepte emlékét szélirányba szórják,
s akikért nem gyújtanak soha fehér viaszgyertyát.
Csak azok halnak meg, kiknek arcvonásaik
az elfelejtés határain homályba veszik,
mert szivárványos élénkségét feketére festik
azok, kiknek szívét könnyek sosem sebzik.
az elfelejtés határain homályba veszik,
mert szivárványos élénkségét feketére festik
azok, kiknek szívét könnyek sosem sebzik.
Csak azok halnak meg, akiknek márványkeresztjét
nem simítja többé ráncos, öreg kéz,
mert a magány fájdalmát átérző Isten-akarat,
leoldotta róla a hűségláncokat.
nem simítja többé ráncos, öreg kéz,
mert a magány fájdalmát átérző Isten-akarat,
leoldotta róla a hűségláncokat.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.