Te mindig itt leszel velem, kedvesem,
bármilyen messze és távol vagy.
Itt leszel mikor feléd áradó érzéseim,
hiányod fájdalmától némán zokognak.
Itt leszel mikor csillagporos éjszakákban,
sóhajom álmodja érintésed nyomát,
s mikor könnyes szemekkel keresem
arcod nevetőgödrének szelíd
mozdulatát.
Itt leszel, ha felhők lopják nappalaim ékét,
s ha eltakarják előlem a hold ezüstös
fényét.
Mert te itt ragyogsz belül szívembe zárt
kincsem.
Aludj szépen hát. Vigyázzon rád Isten.
Vers:Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.