Belőled hajtok ki, mint gyökérből a faág,
te adsz égi feloldást, ha földön kárhozom.
Szerelmed az oltalom, varázst játszó parázs,
mely csókokká éled sok csábult alkonyon.
Csak veled tudok élni e lázongó világban,
neked tudok hinni, ha minden elveszett,
mert tested ritmusától ringatózik vágyam,
s ad szegény holnapoknak ékes kincseket.
Vers:Kun Magdolna
Szenvedélyes,mégis halk....tetszett!:)
VálaszTörlésDrága Erika!
VálaszTörlésKöszönöm a mindig kedves szavaid:)