Emlékezzetek

Ha máskor nincs is időtök, ma emlékezzetek.

Legyetek kicsit halkak, csendes gyermekek,

hogy az égi édesanyák mind meghallják fent,

szívetek suttogását, miben a hála szava cseng.

 

Mert minden mit szívetek súg, fent is hallható,

akár egy érzelmekkel megtelt szép muzsikaszó,

mitől kicsordul az ember lélekre hullt könnye,

akkor is, ha az a könny, mélyre van temetve.

 

Ma szelídek legyetek, és fogadjátok meg,

hogy amíg éltek, anyátok ott lesz veletek,

akkor is, ha már nem lesz, Anyák napi ünnep,

és akkor is, ha munkátok túl sok időt elvesz.

 

Az édesanyák égben-földön anyák maradnak.

Anyák kik szeretgetnek, vigasztalgatnak,

és védelmeznek, óvnak, mindent megtesznek,

hogy gyermekükhöz méltó anyák legyenek.

 

Ha máskor nincs is időtök, ma emlékezzetek.

Szép gondolatokkal kedveskedjetek.

Hintsetek virágokat azokra az áldott léptekre,

melyek elvezetnek titeket nyugvóhelyükre.

 

Ma egy szívből jövő mosollyal köszönjetek el,

és azzal a megmásíthatatlan szép ígérettel,

hogy Ti, anyátokra mindig úgy emlékeztek,

mintha ma is része lenne életeteknek.

 

Kun Magdolna

Égi, Anyák napja

Égi, Anyák napja

Ma korán keltél, Te is, ugye jó anyám,

hogy ezen a gyönyörű napon mindent megcsinálj.

Mindent amit tervbe vettél, ami bizonyítja azt,

hogy az édesanyák odaát is éppoly szorgosak.

 

Mert Anyák napján minden egyes égi anyuka,

visszaemlékezik azokra a boldog napokra,

mikor még szeretett gyermekük csöppnyi kis keze,

illatozó virágokkal volt telis-tele.

 

Arra is emlékeznek, hogy ezen az ünnepi napon,

általuk, mennyi-mennyi finomság volt az asztalon,

hiszen az édesanyák mind-mind így köszönték meg,

hogy szeretett gyermekük hazaérkezett.

 

Hiszem, ma, odaát az édesanyák nagyon boldogok,

de azt is hiszem, szemeikben újfent könny ragyog,

mikor arra gondolnak, milyen szomorú lehet

az a gyermek kinek útja már csak egy sírhanthoz vezet.

 

Hát ma, főzzél, süssél, jó anyám serénykedj az égben,

épp úgy ahogy réges-régen, eme földi létben,

mert ma, a gondolatok útján, Én is melletted leszek,

hogy egy csokor színes virágot átnyújtsak neked.

 

Ne hidd, hogy ez a nagy távolság akadályoz abban,

hogy ne köszönthesselek fel egy pár gondolatban,

hiszen a gondolat szélsebes,  így egy pillanat alatt

áttöri a köztünk lévő csillagfalakat.

 

Bármily messze vagy is tőlem, bármily távol vagy,

az Én szeretetemen semmi nem változtathat,

mert nekem mindig és mindenkor ugyanaz maradsz,

mint aki akkor voltál mikor rám ölelted anyaságodat.

 

Kun Magdolna

 

Ezüstszárnyú angyalok

Ezüst szárnyú angyalok

Ne sírjatok. Az anyák halhatatlanok.

Odaátról is gondoskodnak rólatok.

Odaátról is kísérik lépteiteket,

hogy az élet útvesztőiben el ne vesszetek.

 

Ne könnyezzetek. Az anyák túlélők.

Élettelt szívvel állnak a Jóisten előtt.

Mert a Jóisten adott nekik örök életet,

hogy fentről is vigyázzák gyermekeiket.

 

Ne szomorkodjatok. Ne búsuljatok

amiért az égi anyák láthatatlanok,

hiszen szívetek őriz minden arcvonást,

ami előidézhet egy újabb láthatást.

 

Nem vagytok árvák. Ne sírjatok hát.

Az emlékezés visszahoz minden anyukát,

akármilyen messze ment, akárhol is van,

ott lesz veletek a gondolatokban.

 

Az anyák nem mondanak le gyermekeikről.

Azért kaptak bátor szívet fenn az Istentől,

hogy mindvégig kitartsanak gyermekük mellett,

akkor is, ha ezüstszárnyú angyalok lettek.

 

Kun Magdolna

 

Az, Én, dolgos anyám

Az Én, anyám, sohasem pihente ki magát.

Folyton dolgozott. Neki első volt a család.

Mert a család volt az élete, egyetlenegy kincse,

ami számára a világot, a mindent jelentette.

 

Nem kímélte szívét sem. Nem érdekelte,

hogy az egyre fáradtabban lüktetett benne,

hiszen a szív is elfárad, ha túlhajszolja magát,

vagy, ha az ember, nem eléggé vigyáz.

 

Az évek gyorsan elmúltak, anyám megöregedett.

Már nehezebben cipelte a rá rótt terheket,

de így is  megtett mindent, hogy a család élete,

hétköznapi gondokkal ne legyen tele.

 

Anyám életét a munka határozta meg.

Reggel korán kelt, s mikorra végzett, beesteledett.

Így oly kevés idő marad, hogy megpihenhessen,

amíg újra nem kezdődött, éppen úgy minden.

 

Az Én, anyám, sohasem pihente ki magát.

Míg élt, eltitkolta tőlünk szíve fájását.

Csak dolgozott, dolgozott, mert neki mindig volt egy terve,

amivel az életünket élhetőbbé tette.

 

Anyám dolgos asszony volt, de az élet nem kímélte őt.

Sokszor megbántotta a csendben szenvedőt,

mert az élet nem tudta, hogy nekem milyen nehéz lesz,

anya nélkül leélni egy egész életet.

 

Anyám már nem dolgozik. Végleg megpihent.

Gyönyörű álma is régen füstbe ment.

Álma arról, hogy boldog lesz majd minden gyermeke,

akkor is, ha Ő már el lesz temetve.

 

Pihenj csak jó anyám. Álmodd örök álmod.

Ne félj. Biztonságban van szeretett családod.

Biztonságban, mert Te, mindvégig azon dolgoztál,

hogy gyermekeidnek szép jövőt, jólétet adjál.

 

Kun Magdolna

 

Az, Én, dolgos anyám