Tintasugár gondolat...

Lennék
kulcsra zárt fiókban
megsárgult meséskönyv,
mi kezed érintését,
lapszélein őrzi,
s lennék puha madártoll,
tenyeredhez simulva,
mely a szépívű szavakat,
mint örökségül maradt
gondolatokat,
kék tintasugárral
papírlapra vési.
Lennék apró szarkaláb,
ajkad közelében,
álmodozó tekintet,
szemed sugarán,
egy végtelen mosoly
csókra várás közben,
hogy boldog ember legyél
az élet alkonyán

**********

Vers:Kun Magdolna

Jó veled...

Milyen jó veled érezni az estike illatát,

kéz a kézben andalogni az ezüst félhomályban.

Csókot kérni, csókot lopni, mikor a derengő holdfény,

egybe olvad a végtelenbe nyúló csillagéjszakákkal.

Milyen megható az összezárt ujjakból eredő vágyódás,

s az, ha hozzád simuló ajkam ívén átsuhan az öröm,

mert melletted lépdelve úgy érzem, te vagy az életem,

hisz kék szárnyakon repít feléd a földöntúli gyönyör.

Ezernyi gondolat kering bennem minden séta közben.

Sok-sok álombéli képzelet, mit sosem mondok el,

de te úgyis tudod, milyen, mikor szelíd ölelésünkben,

valóságszirmokat rügyez a felhevült testközel.

Jó néha elveszni sugárzó szemed egyszerűségében.

Válladra hajtani pár röpke pillanatra elfáradó fejem,

s biztonságban tudni azokat az eltékozolt éveket,

melyekben annyiszor éreztem elhagyott a hitem.

Jó várni rád. Te megérted a lelkemben dúló kétkedést,

a félelmekből felszakadó sebet, ami tűzként éget.

Jó bízni abban, hogy ez a szerelem, mindent túl fog élni,

mert szívemben örök zene marad dallamos hűséged.

Vers:Kun Magdolna

Karácsonyi üzenet...

Karácsonyi láng,
selymes fénnyel ragyogja
szíved otthonát

Smaragdszavak...

Danának szeretettel

Kinek ajkán a szavak
smaragdként csillannak,
s a benne lévő gondolat
szeretettől ékes,
annak varázsától
új reménnyel telik,
minden egyes eldobott,
silány emberélet,
mert a szeretet olyan
nemes lelkierő,
mely minden fáradt lelket
védelmezni képes

****

Vers:Kun Magdolna

Fényben született...

Mohának szeretettel

Ki a nap küldötte,
az fényben született
s igaz emberként nyer
örök életet

Csillagfény...

Anya, ha látsz az égen,
egy félig kiégett,
lassan hulló csillagot,
mely álmaira hallgatott,
tárd ki tenyered
s mielőtt földre zuhanna,
szorítsd magadhoz,
mert az a fényét vesztett
csillag, én vagyok

*******

Vers:Kun Magdolna

Szeretet angyala

Látod mama, eljött
a várva várt Karácsony,
a jóság és szeretet
áldott ünnepe,
s te nem láthatod többé
feldíszített fánkat,
sem rajongással imádott
kicsi unokádat,
melynek szeme most
könnyel van tele.
Még tisztán látok
néhány ünnepnapi képet,
ahogy fejkendőd lágyan
megigazítod,
és látom szoknyád ráncainak
gyűrött széleit,
mely a hosszú évek alatt
rongyosra kopott.
Még itt érzem arcomon
puha érintésed,
s hallom kedves hangod,
mi sokszor nyugtatott,
hiába szakadt rám,
az élet minden kínja,
féltő szíved dobbanása
új reményt hozott.
Nem feledlek mama,
nem feledlek soha,
bármilyen távol jársz,
én akkor is tudom,
égi karjaidban oltalmat lelek,
akárhogy is kínoz
a földi fájdalom.
Ne szomorkodj mama,
ne szomorkodj kérlek,
mert minden fenyődíszből
te mosolyogsz vissza
s ha majd felnézek éjszaka,
a karácsonyi égre
arra gondolok,
szemed éke ott ragyog
a mennyországot eltakaró,
csillagszárnyú holdba.

Jó éjt kedvesem...

Alkony idején,
elringat két szelíd szó.
Jó éjt kedvesem!

Karácsony rózsája...

Talán a lelkek lelkét őrzi
ez az örök élő rózsa,
mely ugyanúgy pompázik
a frissen esett hóba,
mintha nyári nap érlelné
vérvörös szirmait,
s arra örök fény álmodná
az érzés titkait.

******

Vers:Kun Magdolna

Holdúton...

Ott leled lábnyomom,
hol az éj fekete árnya,
összeér a nappal,
s a hold együtt hal meg,
a hulló csillagokkal,
ahol a szívnek,
nincsen hozománya,
mert összes gazdagsága,
az a lélekből
hullt könnycsepp,
melynek igazi értéke,
szenvedése
ára

Vers:Kun Magdolna

A legszebb csillagok...

Karácsonykor születnek a legszebb csillagok,
mikor meseszánon száguldnak a gyermekmosolyok,
s ezüsthajú őszanyókák, féltő kedvesek
magányszívét simogatják ölelő kezek.

Mikor varázs-égen szállnak a hintalovas álmok,
és bűbáj kertben nyílnak a szelíd szóvirágok,
melyeknek minden gondolata csupa-csupa jóság,
képeskönyvből ki-kilépő festett szín-valóság.

Karácsonykor a szegények is úrigazdagok,
mert a szeretet követe egyformán kopog
aranyszínű ajtókon, s vihar vert ablakon,
ott is ahol boldogság van, ott is, ahol fájdalom.

Hisz a karácsonyi gyertyalángja,

mint aranyló nap csillogása,
ugyanolyan fényt villant a derűvel telt arcra,
mint arra, aki álmait  réges-rég feladta.

Vers:Kun Magdolna

Kereslek mama...

Kereslek mama, sok emlékölelésben,
fagyott földrétegű, hóval lepett tájon,
kötényed melegének kopott színeiben,
s a szemeidből hullott, könnycseppcsillanáson.
Kereslek az örök fenyők tobozillatában,
karácsonyi üveggömbök tükröződő fényén,
meghitté vált ünnepek terített asztalán,
s egy mosolygós gondolat színes meseképén.
Meleg nyárban kereslek, majd őszi hervadásban,
tavaszt hozó farügyek szirmot hajtó ágán,
esőt hulló viharok, orkánszél cseppjében
és nap-perzselt alkonyok ringatózó álmán.
Ott is kereslek majd, hol felégett a határ,
s hol nem jár ember, sem magány röptű madár,
mert én nem adom fel soha, azt az örök hitű álmot,
hogy újra megláthatom kedves arcvonásod.

*******

Vers:Kun Magdolna

A hegedű hangja

Ma belegyűröm lelkem egy szívtépő dallamba,

s egy felsíró hangú hegedű leszek,

melynek vonójára tapad a világ fájdalma,

s húrjain könnyeznek szót az emberek.

Ma én zokogom el a folytonos szenvedést,

a ráncokba szakadt imaszavakat,

azokat a háton hordott korbácsnyomokat,

melyekre vércseppet hullat a kín, s az indulat.

Ma én kérem Istent, adjon lelket azoknak,

kikből minden jóindulat végleg elveszett,

s kiknek nem számít testvér, sem anya, sem barát,

mert száműzték maguk mellől a szeretetüket.

Ma szívedből muzsikálj kicsi hegedűm.

Tedd boldoggá néhány percre a nincsteleneket.

Szárítsd fel arcukról a rápergő könnyeket,

melyek hosszú évek alatt rátelepedtek.

Add vissza hitüket a szétfoszlott reményt,

hozz ajkukra mosolyt, gyógyítsd a sebüket,

Ne engedd, hogy ártatlan gyermekek,

keservvel éljék a jövőt, s az életet.

Dalolj, csak dalolj, Én kicsi hegedűm,

sírjon csak sírjon az elkoptatott húr.

Szívet adjon annak is, kinek szíve helyén

szeretet helyett gonoszság az úr.

Óvd meg a világot, Én kicsi hegedűm

vigyázz a földön minden koldust, árvát,

kik hideg napokon, megfagyott kézzel,

térden csúszva ölelik Isten keresztfáját.

S akik csak levegőt markolnak,

sós cseppet nyeldesnek,

mert az elfordult tekintet, soha meg nem érti

könnyező szívüknek néma suttogását.

Élethaikuk...

Az én meséim
soha nem érnek véget,
halálommal sem

Csak a mának élj,
mert a holnap nem biztos,
hogy elfog jönni