Az élet bizonytalansága

 

Életünk egy nagy-nagy bizonytalanság,

mert nem tudjuk, hogy holnap mi vár majd reánk,

nem tudjuk, hogy mindaz, ami ma még bizonyos,

kétséggel telt napokat a jövőben sem hoz.

 

Életünk nagy részében attól rettegünk,

hogy ha nem lesz egészségünk mi lesz majd velünk,

mi lesz, ha egyedül kell küzdenünk azért,

hogy emberi mivoltunkon csorba ne essék.

 

Ameddig szívünk dobog, addig aggódni fogunk,

aggódni, hogy meddig lesz  majd teljes családunk,

s meddig marad ép bennünk az a bizonyos tudat,

hogy az élet akkor is szép, ha bizonytalan az.

 

Félelmünk örök marad, ezen, nem változtat semmi,

mert mindig lesz mitől félni és rettegni,

hiszen az élet telis tele van bizonytalansággal,

amely folytonosan megtölti szívünk, aggódással.

 

Kun Magdolna

 

Mint, ahogyan régen

 

Úgy kellene élni, mint ahogyan régen.

Elmerülni egy-egy nagy beszélgetésben,

és kimondani mindazt, miről bízván tudjuk azt,

hogy tartalmazhat némi igazat.

 

Össze kéne járni, mint ahogyan régen.

Megbízni egymásban, egymás erejében,

s újra hinni, hogy a világ nem változott meg,

csak mi lettünk rosszak, embertelenek.

 

Jobban kellene ismerni egymás életét,

mert úgy tudnánk, kinek kell némi segítség,

ahhoz, hogy ne vesszen el, ne süllyedjen mélyre,

azért mert senki sem nyújt megértést feléje.

 

Úgy kellene élni, mint akkor nagyon régen,

mikor még volt kellő szeretet az emberek szívében,

és volt kellő megértés, kellő tisztelet,

ahhoz, hogy ne legyenek egymással ellenségesek.

 

Úgy kellene élni, hogy mind boldogok legyünk,

s hogy mások miatt ne kelljen, soha szenvednünk,

hiszen minden ember azt szeretné, hogy az élete,

olyan csodás legyen, mint egy szép tündérmese.

 

Kun Magdolna

A szív

 

Szívünk hordoz minden terhet, minden bánatot,

mindabból, mit sorsunk nekünk juttatott,

így szívünk érzi leginkább, hogy milyen fájdalmas,

mosolyogva túlélni a könnyes napokat.

 

Szívünk kitartó, a végsőkig küzd értünk,

hiszen számára is fontos, hogy továbbra is éljünk,

és hogy elviseljünk mindent, amit az élet tartogat,

akkor is, ha túl nehéz lesz elfogadni azt.

 

Szívünk nagyon erős. Sok mindenre képes.

Könnyedén vészel át, bajt és nehézséget,

mert bízik önmagában, és bízik azon hitben,

hogy mindenkor és mindenhol vele van az Isten.

 

Hát vigyázzunk szívünkre, óvjuk, védjük meg,

hogy könnyedebben viselje majd a nehéz terheket,

mert ha feladja Ő is, nekünk esélyünk sem lesz,

hogy nélküle éljük tovább ezt a röpke életet.

 

Kun Magdolna

 

Régi szomszédjaim

Én minden régi szomszédom nagyon szerettem,

mert minden régi szomszédom segített nekem,

mikor vigaszra volt szükségem, vagy  bátorító szóra,

ami tovatűnt reményeim újra visszahozta.

 

Én minden egyes szomszédomra úgy emlékezem,

hogy közben elnehezül szívem, kicsordul könnyem,

mert tudom, hogy földi világunkban, Ők már sohasem

adhatnak vigaszt vagy bátorítást énnekem.

 

Csak emlékeik maradtak itt, azok élnek bennem,

azok gyógyítgatják, nyugtatják a lelkem,

mikor túlságosan fáj hiányuk, és szükség lenne arra,

hogy elgyengülő hitem az erőt visszakapja.

 

Az Én réges-régi szomszédjaim mind-mind jól tudták,

az élet akkor ér valamit, ha segítjük egymást,

mert ezek az apró segítségek, ezek az apró kicsi tettek,

tesznek majd minket mindenkor embernek.

 

Jóságukat úgy őrzöm, mint azokat a becses kincseket,

melyeknek értékét a szívünk határozza meg,

hiszen mindig a szívünk dönti el, ki lesz  arra érdemes,

hogy szép emléke maradjon egy egész életnek.

  

Kun Magdolna

Kérés az Úrhoz

Feltámadás

Nagyszombat