Ha majd az őszi
avarhant földbe temeti,
és elrozsdállt szívét
már semmi nem sebzi,
oly könnyed lesz
számára ez a földi élet,
mint ki vadszél
erejével szembe sose nézett.
Pedig oly sokszor
tépdeste szélvihar és orkán,
vagy pusztító jég
mely nehezített sorsán,
ám ő mindvégig
küzdött, nem hátrált soha,
mert tudta, egy nyári
életét már rég eljátszotta.
Mikor lehull az ágról
egy megsárgult levél,
és keringve, szállva,
holtan földet ér,
arra gondoljunk csak,
mi sem vagyunk mások,
mint hervadásba szökő
tavaszvirágzások.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.