Ha megsebzett életed
könnyekért kiált,
s arcodon a fájdalom kínja
hasít át,
végy erőt magadon, ne
tégy semmi mást,
csak öleld magadhoz
drága nagymamád.
Mert nagymamádnak szíve
dobbanása,
ráébreszt majd téged arra
a rideg valóságra,
hogy az élet nem
kímél, sokszor lépre csal,
de nem győzhet le
addig, míg átölel két kar.
Ez a két kar hidd el,
hogy védeni fog téged,
akárhogy is megbánt
ez a kíméletlen élet,
mert a te nagymamád
sosem hagyja azt,
hogy unokája szeméből
könnyek hulljanak.
Így amíg ereje lesz,
amíg küzdhet érted,
öleld csak őt bátran,
hisz addig nem kell félned,
míg karjának biztonsága
otthonodnak fészke,
mert az nem csalja
szíved sosem kelepcébe.
Kun Magdolna
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.