Ne sírj, anya

Most még kicsi vagyok, de egyszer felnövök,

s akkor az is lehet, anya, hogy messze költözök,

mert a sors talán úgy hozza, hogy ott legyek boldog,

ahová már nem érnek el az anyai karok.

De te akkor se sírj, ne sírj, anya, kérlek,

hiszen szívemben benne él minden ölelésed,

és minden egyes féltő szavad, minden mondatod,

amely anyai szívedből felém áradott.

Tudom, majd felemészt az a sok-sok éjszaka,

mely hiányommal telik el, de ne sírjál anya,

mert nem lehet, oly távolság mi meggátolhatna,

hogy gondolatban mindennap ne fussak haza.

Tudod, hogy a szívemnek minden érző szála,

a te áldott szívedet, s lelkedet vigyázza,

hisz önnön boldogságom is addig tarthat csak,

míg magam mellett tudhatom anyaságodat.

Kun Magdolna