Nagyapám

Úgy nevelt, hogy ember legyek, s mindig tudjam azt,

mi az, ami előbbre visz, s ami hátráltat.

Hisz oly sokszor történik meg, hogy arra tévedünk,

ahol kiutat nem lelünk, s végleg elveszünk.

Úgy nevelt, hogy ne feledjem honnan indultam,

 s ki volt az ki mellettem volt jóban és rosszban.

S ki volt az ki védett engem, és sosem engedte,

hogy  az életemet bárki  is megsebezhesse.

Nagyapám volt az-az ember ki nagyon szeretett,

ki mindent megtett azért, hogy boldog lehessek,

mert neki mindig is én voltam az a csöppnyi lányka,

ki fejet hajt színe előtt itt, s a más világba.

Kun Magdolna