Nagyapám ölelése

Nagyapám karja volt az a biztonságos fészek,

amit nem rombolhattak le ártó ellenségek,

mert védelmező, rám vigyázó, féltő ölelése,

a legkisebb bántást  is könnyedén kivédte.

Nem is fájt az élet, és nem is könnyeztem,

amíg nagyapám karjában otthont lelhettem,

hisz ez az otthon nem volt más, mint az a szeretet,

ami boldogsággal tölti meg a gyermekszíveket.

Még most is érzem erejét annak a szoros ölelésnek,

ami az élet gondjaitól oly sokszor megvédett.

Hiszen  ma is éppúgy körülölel nagyapám fénykarja,

mikor sóhajtozó szívemnek zokogását  hallja.

Kun Magdolna