Az én tündérálmaim
már régen véget értek,
hisz megálljt intett
nekik ez a gyorsan múló élet,
az-az élet, fiam,
melyben csak el-elvétve volt
néhány olyan nap, ami
a boldogságról szólt.
De nem számít, fiam,
hogy ezen, tündérálmaim,
többé már nem
léphetnek túl sorsom kínjain,
hisz ezek az édes
tündérálmok már akkor elvesztek,
mikor azok kiket úgy
szerettem elfelejtettek.
Így most már csak abban
hiszek egyes-egyedül,
hogy neked, fiam,
minden álmod, s terved sikerül,
még az is miről, édesanyád,
csak félve álmodott,
hisz őt még álmában
is kísérték a földi gonoszok.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.