Csillagok vándora

Alkonyt fest az élet...

2012-03-05T23:29:00.003+01:00

Alkony fest az élet színnel telt ecsetje,

ősz-deres éveket, mitnem szégyellek,

sem az egymásratágult szarkalábívet,

mely átvonaglik aszemem felett.

Világom is átformálja, halk csenddé válik,

csak szívem dübörög,gyorsul, kalapál,

s benne bolondos üteme, olymessze hallik,

hogy átzsibong tőle afelvirágzó nyár.

Alkonyom fényt vetít a csillagsokaságra,

azért hogy uralkodhassak a sötétség felett,

és égig emelhessek minden olyan percet,

mely az idő fogságába beleveszett.

Vers:Kun Magdolna

Arctalan maszkban

2012-03-05T15:22:00.002+01:00

Csak éjszakára teszemle a jelmezt,

mikor nem kelljátszani a bohóc szerepét,

s mikor számadásnélkül is azzá válhatok,

kire nem terhelődikmosoly-nehezék.

Csak akkor lehetek önnöntükörképem,

az-az álarcnélküli agyonhajszoltember,

ha ledobom magamrólarctalan maszkom,

mi tenger-áradatú sós-cseppeketnyelt el.

Mert kell, hogynéhány perc simítson a ráncon,

s kell, hogy a nevetőgödrök megpihenjenek,

hisz ha egy idő utánmár nem rejthetem el,

a szemsugarak mögébújt fátyolkönnyeket,

s a könny áttör azarctalan maszkon,

mit szólnak hozzá azonemberek,

kik azt hiszik abohócszív akkor is nevet,

ha rakoncátlanszívét darabokra töri

az idő-gépezet.

Vers:Kun Magdolna

Mélyre vág a tövis éle

2012-03-05T00:48:00.002+01:00

Mélyre vág a töviséle,

egészen a szívig,

nem számítva, hogy aseb

önmagára vérzik,

mert a tövis szúrta seb is olyan,

mint a vérbe mártott szó,

áldva és átkozva is

fájdalmat hozó.

Márciusi napfény...

2012-03-04T14:54:00.002+01:00

Tavaszt csalt arcomraa márciusi napfény,

álmodozón szép, lágymelódiát,

mely feledtettevelem, hogy átfagyta a tél

a lelkemben kongórideg muzsikát.

Most hegyeket borítvirággal az élet,

patakok színét kékítiaz ég,

erdők zümmögik a kismadarakdalát,

melyek szívembe éneklik

az élet ütemét.

vers:Kun Magdolna

Az út végén

2012-03-04T14:52:00.002+01:00

Vajon az út végén miaz, ami vár ránk,

kénköves pokol, vagy varázslatosmenny?

Honnan érkezik, kiátkísér a partra,

mikor átevezik lelkünkaz élet-vizeken.

Ha számadást kell adnunkföldi életünkről,

mi az, amit elmondunk,s mi az, amit nem,

miről hisszük azt,hogy minden cselekvésben,

emberséges maradt azemberi jellem.

A leghosszabb útnakis vége lesz egyszer,

s majd az utolsó állomástis elérik a léptek,

mert mindannyiantudjuk, hogy a halhatatlanság,

nem adatott meg azegyszer élő népnek.

Lelassítanánk apercek rohanását

de az időfelgyorsítja a lomha ütemet

s az elgyengült erő,mely követi a gyorsulást,

átadja magát a múlóéveknek.

Így el kell fogadniazt az egyszerű szabályt,

hogy úgy kelltisztelni minden egyes percet,

mintha, csak egyetlenpercben valósíthatnánk meg

a személyre szabott élet-történelmet.

Vers:Kun Magdolna

A nő

2012-03-03T22:47:00.000+01:00

A nő megbocsát akkoris, ha bántják,

ha mássá nevelik, sha éppen átformálják,

mert a női szívet úgyalkotta Isten,

hogy az legyen benne,mi a férfiakban nincsen.

A nők valódiigazgyöngyszemek,

melyek minden ékkőnélszebben fénylenek.

Csak akkor váltanakszürkés matt színekre,

ha arcukon szánt időta könnyek érző-cseppje.

Mert, minden nő lelkeegy édenkerti rózsa,

a másik nem vágyánakörök bódítója,

mely, csak akkor ontjaigazán édes illatát,

ha férfitenyér érintimeg kitárult

szirmát.

Vers:Kun Magdolna

Kövesd a szív útját

2012-03-03T16:14:00.002+01:00

Ne szállj szembe alánggá szított tűzzel,

ha körötted márminden füstnyomot hagyott,

s ha az izzítottpernyék felszálló köd-árnya,

bőröd minden sejtmagjábabeleívódott,

mert nem tagadhatodaz érzés tisztaságát,

azt, mibe a lobogás beleszületett,

hisz maga a lobogás, csakegy irányított tűz ,

melyben önmagadlettél a gyújtószerkezet.

Nem lépheted vissza azévek bolyongását,

hisz, általa ismertedmeg az idő-utakat,

s azokat azéletirányító ösvénysávokat,

melyek áthágtákelőtted az akadályokat.

Csak kövesd a szívútját, s akkor boldog leszel,

átélhetsz mindent,mit álomba ringatsz,

mert egyedül a szívaz, mely bárhol utat tör,

hogy megszemélyesíthesdönnönmagadat.

Vers:Kun Magdolna

Egyazon akarat

2012-03-03T08:24:00.002+01:00

A nincs-tudatnak van alegsúlyosabb terhe,

de még azt is elbírja alélek és az elme,

mert, a lélek és azelme, egyazon akarat,

romokból is felépítiaz emlék-falakat,

A végtelen nagy erőta szívdobbanás adja,

abban van a falszilárd kőalapja,

s amíg ezt a kőalapotérzés-izom tartja,

új téglák épülnek atarolt romhalmazba.

Már elértem

2012-03-01T13:57:00.001+01:00

Az út és az idő, egyre-egyre fogy,

ahogy maguk a sebes iramú, gyorsan telő percek,

csak egy marad állandó időben és térben,

az a változatlan érzés, mely, ott nyit ajtót benned.

Ezért nem baj, hogy elszáguld előttem az élet,

s nem baj, ha a napok egyre kevesebbek,

amit el akartam érni, akkor elértem,

mikor először mondtad,

örökké szeretlek.

Már nem kell más,

ennek az elfáradó szívnek,

csak az a boldog, Istenáldott tudat,

hogy mindig lesz egy hely,

ahová vissza lehet térni,

mikor a sors útja messze űzi

a gyarló álmokat.

Vers:Kun Magdolna

A csillagok alatt

2012-02-29T20:20:00.000+01:00

Tudom,

hogy már mindenléptünk

fáradt nyomban jár,

de hazudd azt, hogyte vagy még

a keringőkirály,

s én azt vallom, hogyeltáncolom

ezt a legutolsótáncot,

melynek elkísérőmuzsikája

az életünkértjátszott.

Ebben az utolsó pörgésben

örök lesz a lépés,

mert onnan, hovátartunk

nem lesz visszatérés,

hisz ennek a végtelenkeringőnek

egy útja marad,

melynek ott fénylik avége
a csillagok alatt.

Vers:Kun Magdolna

Tavaszi zsongás

2012-02-29T14:48:00.001+01:00

Lassan feledésbemerül a februári tél,

s a hó-olvadtútszéleken

kékibolyákkapaszkodnak a földi szivárványba,

melynek színeirőldalol majd a kikeleti szél,

mikor batyuján fénytcsillant a napfény pirkadása.

Mikor a pirkadat virágjelmeztölt,

s álmából felébred majdaz elszenderült táj,

viruló világ lesz azátfagyott természet,

melyben visszakapjahangját minden kismadár.

S mikor a madarak újraénekelnek,

és dalukatvisszhangozzák erdők, folyók, rétek,

a tél elsuttog egyrégi halk imát,

ami áthallatja majd anagy-nagy messzeséget

hol alvó rügyekbontanak

tavasz-muzsikát.

Vers:Kun Magdolna

Kitépett szívvel...

2012-02-28T19:23:00.003+01:00

A fájdalom az,

mikor szívedgyökerébe

meríti karmát azélet,

és te tehetetlenülnézed,

hogy szakítja fel azizomzat alól

a hajszálvégeket.

Csak állsz kitépettszívvel,

s könnyedet nyeled,

miközben arragondolsz,

van e még olyan kín,

mit nem élhettél meg,

s mi majd ezután jön,

hogy újra és újraszétmarcangolja

a soha be nemgyógyuló

léleksebeket.

Már nincs idő,

s nincs erő aküzdésre,

mert érzi az ember,

sorsa rögös útjánakvégén

az utolsó futás is bevégeztetett,

s így csakhagyja-hagyja,

hogy minden úgytörténjen,

ahogy történni

kellett.

Vers:Kun Magdolna

Változatlanul

2012-02-28T17:19:00.001+01:00

Az egyik jön, a másikmegy,

ez mindig így volt, s így is lesz,

mert kettő közülúgyis,

csak egy lehet a nyertes.

S ki nyertes akarlenni,

hadd menjen útjára,

mert az érzés szabadakarata,

nem lehet fogságba,

hisz magának azérzésnek

sem törhetjük a szárnyát,

mert tört szárnnyal is elrepülne

az álmok országán át,

s ki az álmokországában

otthonra talál,

már nem hozza vissza

sem szív, sem gólya-pár.

Vers:Kun Magdolna

A legszebb mosoly

2012-02-28T09:30:00.002+01:00

Mindig azzá válunk,

amit mások látnakbennünk,

sosem leszünk többek,mit másnak adhatunk,

mert hiába dúskálunkanyagi javakban,

értékét veszti az,hogyha meghalunk.

De ha egész életünkets benne emberségünket,

annak tudatában éljük,

hogy mások szívéhez,hogy viszonyulunk,

akkor minden szívbenott hagyunk

egy parányi érzést,

mitől halhatatlanlesz

ember-mivoltunk

Vers:Kun Magdolna

Kő lennék

2012-02-27T21:51:00.001+01:00

Kő lennék, szilárdkő, meg-megtapadó,

mely a végtelenmélységből is felülemelkedik,

s csak a zubogóvízfolyásnak engedelmeskedik,

mikor az átsimítjafodrával mohás tetejét.

Kő lennék érdes kő,formátlan alakú,

amit a könnyedhullámráncok át-átölelnek,

s szivárványbólmerített cseppet vonnak köré,

hogy a kő szürkeárnya színnel teljen meg.

Kő lennék, puha kő,lábad nyomát őrző,

mely időtlen időkigvárná érkezésedet,

s mikor érezné, hogylépteiddel közelébe érsz,

nyomodba csókolná a vízfény-tükröket.

Kő lennék, álmodó,zöldlevélen ringó,

mely andalítócsobogást rejt a repedéseken,

s mely úgy állná meghelyét a viharerős szélben,

hogy átevezné magát azidő-éveken.

Vers:Kun Magdolna

Rakoncátlan mosoly

2012-02-26T16:40:00.000+01:00

A mosoly az-az erő,

mely képes arcunkráncain

kisimítani aszarkalábakat,

és képes rendekberakni

a rakoncátlanulszétdobált

gondolatokat.

Ahhoz, hogymosolyogni tudjunk

nem kell különlegesdolog,

csak rá kell nézni

egy réges-régi képre,

melyről életvidámajkunk

visszamosolyog,

s máris tapasztaljuk,

hogy mi voltunk ésvagyunk azok,

akik boldogok.

Kezed áldása

2012-02-26T10:09:00.000+01:00

Kezed áldása kísérimindennapjaim,

annak puhasága ad melegfekhelyet,

abban találom azt acsendesült nyugalmat,

mit senki, de senkiel már nem vehet.

Mert soha nem adom át

tárulkozó tenyeredpuha érintését,

az ujjhegyeden átfutóédes borzongást,

azt az idegszállalversenyt futó érzést,

mely behálózza szívem

és szíved érfalát.

Amíg Isten tudatot éserőt ad ahhoz,

hogy gondolataimatszép versekké írjam,

és az őszinteszavakat papírlapra vessem,

addig te maradszaz-az egyedüli ember,

kinek tanítása általjobbá nevelhetem

az eltorzult világ kővé vált szívét,

mely általad telikmeg

ember-szeretettel.

Vers:Kun Magdolna

Csapdába csalt pillanat

2012-02-26T01:57:00.002+01:00

Hiába hullnak könnyeink

a múló évekért,

hiába kérjük számon,miért fogy az erő,

sosem leszünk többek,

mint az a csapdábacsalt pillanat,

melynek uralmát lopta

az örök-álom idő.

Mindig velem marad...

2012-02-25T09:14:00.001+01:00

Ma is napfényestavaszba üdvözült a reggel,

és virágot csalogatotta februári tél,

melynek fényárasztó illataajkaimon éledt,

mikor egy csók erejébebeleöleltél.

Amíg ez édes-páravirágszirmot nyittat,

és bódítóan zsongnak rajta a döngicsélő méhek,

tudni fogom, hogy anyár visszatérő hűsége

mindig velem marad,ameddig csak élek.

Vers:Kun Magdolna

Az ember formájára

2012-02-24T21:39:00.003+01:00

Egy áttetsző kristályban ragyogó

szerelmes hópehely

egy helyben állt mozdulatlanul,

s várta, hogy a nap ráhintse első sugarát.

Tudta, hogy fénye halálos melegség,

de a benne élő érzés nem adta magát,

és csak várta-várta rendületlenül,

hogy az első fénynyaláb karjaiba zárja,

mert tisztában volt azzal,

szíve mi mindenre képes,

mióta megtanult szeretni

az ember formájára.

Vers:Kun Magdolna

Kitéphetetlenül

2012-02-24T17:24:00.000+01:00

Vannak soha be nemgyógyuló életsebek,

melyekre kötéstálmodhat a felejtés határa,

de azt a belső réteget,mely a szemnek láthatatlan,

soha nem védi meg átfedőhatása.

Mert azt aláthatatlan sebet

újra és újra átvérzia beletorzult bánat,

hiába terül rá rostszálakhalmaza.

Semminek nincs olyanerős és végtelen anyaga,

amin hasító pengekéntátall nem haladna,

mert csak önámításaz, hogy felejteni tudunk,

hazugságba rejtett,vigasztaló tévhit,

hisz azt atősgyökeres érzést,

azt a megszokottanrégit,

mely gyökerévelkapaszkodik szívünk üregébe,

mindenhol ésmindenkor megvédi

kitéphetetlensége.

Vers:Kun Magdolna

Az utolsó keringő

2012-02-23T14:44:00.001+01:00

Csak még egy utolsókeringőt táncolj velem,

hadd érezzem azt, azöregség nem fáj,

hadd higgyem csak, hogyaz elmúlás is barát,

s valahol még ránknyitja az élet kapuját.

Csak lágyan suhanjunkaz éji csillagfényben.

Könnyedén lebegve, mintaz első randevún,

mikor kezem kezedberejtetted, és annyit mondtunk,

most már mindörökreegymáshoz tartozunk.

Ebben a keringőbenminden álmunk ott lesz,

benne lesz azifjúság, könny, mosoly, bánat,

minden-minden bennelesz, ami csak a miénk,

amit nem vett eltőlünk, sem törvény, sem gyalázat,

mert egy utolsó táncmindenkinek jár,

hisz abban teljesülmajd az a nem sikerült tervünk,

amit sokszorszerettünk volna megtörténtté tenni,

de a sors elvette ahozzá való merszünk.

Vers:Kun Magdolna

A csillagok is sírnak

2012-02-23T01:03:00.001+01:00

A csillagok is átsírjáka végtelen nagy eget,

mikor áthidegült lesznémelyikük teste,

s mikor fagyosan megdermedt szürke kősalakként,

alant zuhannakegymást összetörve.

A csillagok is érzik,ha túl fagyos szívüket,

nem melegíti már lángjuk közelsége,

mert a csillagok isolyanok, mint az emberek,

kihuny egyszer belőlüka hűség tiszta fénye.

S ha fényüketelvesztik, semmivé lesznek,

nem mártóznak többéaz ezüstholdas éjbe,

fakó ragyogásukkal, mintcsiszolatlan gyémánt,

oly könnyedén hullnak a föld érdes rétegébe,

mintha nem lettvolna csillagközi útjuknak

tündöklésre vágyó égi küldetése,

s mintha nemlett volna egyik sem félrerúgott kő,

melynek kicsorbult éle lett minden büszkesége.

Vers:Kun Magdolna

Sosem érted meg

2012-02-22T22:04:00.001+01:00

Sosem érted meg

miért nem vágyik a szó,

hangos kimondásra,

hisz, ha nem fogod fel

azokat a jeleket,

melyek hangtalanulvesznek el

egy néma sikoltásba,

bármilyen hangoslenne

annak kiáltása,

nem hallaná meg

dübörgését

szíved morajlása.

Volt egy kicsiny ház

2012-02-22T14:43:00.001+01:00

Volt egy kicsiny házott a domb tövén,

ahol egymást érték aszőlőlugasok,

s ahol csínytevőgyermekként loptuk az időt,

mi boldogmosolyúember-alakok.

Fáradhatatlanulbarangoltunk erdőn, mezőn, réten,

nem számítottelőttünk hány akadály áll,

csak mentünk-mentünkamerre elláttunk,

sáros lábunkkal aszúrós tarlón át.

Zsebünkben csúzlivolt, erős gumibőrből,

kezünkben zsírralmegkent jó nagy karéj kenyér,

mit tarisznyánkbagyűrtünk, hogyha megéhezünk,

királyi ebéd legyenúgy délidő felé.

Mi soha, de soha nemfáradtunk el,

mert lefoglalt bennünketa huncut-zsibongás,

hisz abban a korban, olyvilágban éltünk,

hol mindennapos lehetett az ünnepi varázs.

Fantáziát festettünkvalóságos képre,

miben benne volt minden-minden képzelet,

s benne volt az a gyermekszívek által újult,

végtelenül nagyerejű

élet-szeretet.

Sokszorvisszagondolok a tűnő ifjúságra,

melynek élénksége mégma sem változott,

hiába mereng tudatomsok hófehér hajszálba,

itt legbelül örökkégyermek maradok.

Vers:Kun Magdolna

Erdők mélyén

2012-02-21T15:54:00.000+01:00

Szeretem az erdőtjárni, főleg reggelente,

mikor áttetsző fénytbocsát ki az ébredező nap,

és köd-fényesfellegeken lebegteti

az egymásba gubancolttörtsugarakat.

Szeretem az erdőtjárni, mikor az avar-élet vérét

festővászonra pingáljaaz ecset,

és én gyönyörködhetemabban, milyen is valójában

egy hulló levelektőlkörülövezett ezerszínű sziget.

Szeretek üldögélnielhagyatott padokon,

ott, ahol csak énlehetek egyes egyedül,

mert nem szeretem, hamások látják rajtam,

milyen, ha a könnyszemembe vegyül.

Van, úgy, hogy pillantásomarra a régi útra téved,

hol együtemű lépteimegykor utolértek

és folyton követtékazt az illatot,

amit az erdő sűrűcsendje magával hordoz.

Itt belül az-az illatmindig bennem éled,

mint azok a mellédosont léptek,

melyek örökkémegőrzik az erdők pázsitjára vetült

árnyék-lábnyomod.

Szeretem az erdőtjárni, mert az adott igazi otthont

és mindenkoriboldogságot, mikor a sors

kitagadottként magamrahagyott

s elvette álmaimból a belesimuló

vágy-gondolatot.

Vers:kun Magdolna

Az akarat törvénye

2012-02-20T22:54:00.002+01:00

Minden megtettlépésnél tövisekbe lépek,

és mégis mennem kell,mert nincsen visszaút.

Nincs letérés, nincsmellékösvény,

csak az-az irány van,mi a mélység felé húz.

De nem adhatom fel,mennem-mennem kell,

mindaddig, míg lábambírja az életért futást,

mert nem szeghetemmeg azon ígéretem,

hogy túl fogom élniaz összeroppanást.

Vetettek már elémlángolt gondolatot,

viharszavakból tépettszófoszlányokat,

még sem bírtak el akitartásommal,

mert soha nem adtammeg önnönmagamat.

Dobhatnak rám parittyaként nehéz kőkavicsot,

elhajlok előle, hogyne érje a testem,

mert megfogadtam bármilyen nehéz is

egyedül szembe mennia vihar erejével,

mindaddig míg lesz egyember
kiért küzdenem kell,

a világgal isszembeszállok

Istentől kapott

lélek-szellememmel.

Vers:Kun Magdolna

Időtlen pillanat

2012-02-20T19:34:00.002+01:00

Hiába halad útján eza tolvaj idő,

sosem bír el az adottpillanattal,

mert a pillanat,tudat-képpé válik,

s az újra és újra visszateremtődik

az ember-gondolattal.

Ha visszagondolunkszép emlékeinkre,

látjuk, milyen élénkeka benne megélt képek,

mintha mindez mosttörtént volna meg,

pedig közben rohantaka hónapok

s rohantak az évek,

de az emlék-színe mitsem változott,

azon nem fogott az uralkodóidő,

hiába szerette volnabirtokolni

a múló pillanatot,

ebben a játszmában márnem ő lesz

a nyerő.

Vers:Kun Magdolna

Az élet, mint egy regény...

2012-02-20T11:57:00.000+01:00

Életem olyan,

mint egy rongyosraolvasott ponyvaregény,

melynek lapjain,könny-seregek hada kötött

együtt érzőbarátságot

a vonalak mentéreszegzett tintafoltokkal.

Már ezerszerátforgattam minden oldalát,

és kerestem benne azta különlegeset,

ami mássá tette volnaa többi regénytől

a benne türemkedetttolvaj-éveket.

De a könyvben nemvolt felhőtlen boldogság,

és nem volt festett rózsaszínűálom,

ugyanolyan semmitmondókvoltak a benne lévő képek,

mint egy átlagos gondolat,mely nem lép át

a mellette haladószázmilliárdon.

Hányszor kerestem akönyvben szépívű szavakat,

olyat, mit szívesen lapozát ezerszer az ember,

de a legtöbbhajtáskor nem tárult más elém,

csak egy rám célozottlélekölő fegyver,

minek eltompult végénott ült a sírós-arcú kín,

mely rám emeltedermedt pillantását,

mibe azért olvadtbele a havat hordó tél is,

hogy kitagadja atavasz-rügyek első virágzását.

Már nem forgatomtovább gyűrött könyvemet,

átadom a sorsnak amegírt lapokat,

s az majd, ahogyjónak látja,

átírja vagy kitörli azegyszerűséggel telő

élet-napokat.

Vers:Kun Magdolna

Azt üzente a nyár

2012-02-19T10:56:00.002+01:00

Azt üzente a nyár,már nem virít több rózsát,

inkább pipacsvérbemártja festő palettáját

és pirosban lángolótűzvirágot fest,

mit fényével világítmeg a narancs-kikelet.

Azt üzente a nyár,minden havas ágra

rálibben majd egy színeskék madárka,

és olyan szépenénekelik tavasz dalaikat,

hogy az alvó hajtásokis rügyet fakasztanak.

Azt üzente a nyár, mostminden csupa szép lesz,

lila színű orgonáktólújul meg az élet,

és szerelem övezi átaz erdők zsongó-szívét,

mely szélhúrokonjátszik romantikus zenét.

Azt üzente a nyár,soha nem kell félni,

mert amíg ő eljön,úgyis felemészti

azt a csalódásból nyílt bánat-virágot,

melyre milliónyiszempár könnye rácsorgott.

Vers:Kun Magdolna

Megkövetett már

2012-02-19T08:20:00.003+01:00

Megkövetett már soklevéltépő zápor,

s áztatott zimankóstelű sötét fergeteg,

miből viharszelek téptekgyolcsfehér reményt,

hogy befoltozzák velea feslett éveket.

Jártam talpig sárban,betontört úton,

ott hol, rongybabákatáztatott a könnyem,

s ott is ahol visszasírtam minden olyan embert,

kikben valaha ishinni, s bízni mertem.

Küzdöttem és buktam,mint annyian mások,

kik egyenként hulltak az élet-ásott sírba,

s kiknek esőázottfejfájára áldott kezek fontak

kék búzavirágot, égikoszorúba,

de soha nem adtammeg magam,

akkor sem, ha a létszikrája pislákolva gyúlt,

mert tudtam, bárhogy elvérzikelőttem a jelen,

bátorsággal kiállértem a büszke élű múlt.

Vers.Kun Magdolna

Őrizd fiam!

2012-02-18T11:48:00.000+01:00

"Amikor születtem nem jeleztek nagyot

messiás-mutató különös csillagok,

csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok"

Az arc, a szem s alélek,

mind-mind bennedélnek fiam.

Csak őrizd-őrizd időtlenidőkig,

mindazt, amit adtam,

hogy odaát is tudjam,

halhatatlanná váltam

ebben az örök forgatagban.

S ha egyszer egy szépnapon,

vándorbotom fogva

útnak indulok,

és semmim nem leszmár,

mit neked adhatok,

majd szíved köréfonom

az anya-illatot,

hogy benned éljentovább,

ha én már meghalok.

Vers.Kun Magdolna

Ha majd újra...

2012-02-17T15:45:00.001+01:00

Ha majd újra kivirulaz emlékőrző sziget,

és az otthonos fákágain ismét rügy fakad,

gyere el hozzám észrevétlencsendben,

s hozd el nekem azifjúságodat.

Nem baj, ha ezüst-déréke csillan rajtad,

s ha lépteid alattidő-kavics roppan,

majd én elsimítok előttedminden rögös utat,

mely megveti magát afinomszemcsés porban.

S ha eljössz, feledjükaz évek szürkeségét,

újra azzá leszünk,mint két bohó kamasz,

kiknek málló és elrozsdálltszög-bilincsein,

nyithatatlan marad aszívmegőrző lakat.

Vers:Kun Magdolna

Csókra csókok

2012-02-17T10:59:00.001+01:00

Szerelem-szomjam

csillapító nedűi

a csókra csókok

Cseresznyevirág

2012-02-16T20:13:00.000+01:00

Istenem, hányszormásztam fára,

arra a terebélyes véncseresznyefára,

melynek minden ágánott ült egy éneklő madárka.

Nagyapám oly sokszorveszekedett rám,

s olyankor mindig aztmondta drága nagyanyámnak,

- Te nem látod, hogybolond ez a lány.

Ott ül egész nap ameg-meghajló ágon

és túl dalol füttyévelminden sárgarigót,

mi nyarat üdvözít akizöldült hajtáson.

Nagyanyám csakmosolygott-mosolygott

és szelíd hangonmondta,

te papa ez az unoka ate hangod harsogja,

hisz te voltál alegelső, ki példaként mutatta,

hogy mászik egy bátorgyerek

a legeslegmagasabb tetejűcseresznyefalombra,

hogy annak vidámancsilingelő boldog csicsergése,

a legszótlanabb madarat is

nótára hangolja.

Vers:Kun Magdolna

Anyám arcát látom

2012-02-15T13:01:00.000+01:00

Anyám arcát látom,azt a fáradt, megtört arcot,

mire ezer és ezer évküzdelme ró sarcot.

Látom legörbülőajkainak foghíjas nyomorát,

mit nem rejt el kendő,sem szegényes nagykabát.

Látom, ahogy kegyelem-kenyerétszájához veszi,

s azt ráhulló könnyeivelholnapra elteszi,

mert nem tudja, hogy eza megalázó kényszer

hányszor üt még rámérhetetlen hévvel.

Ne sírj anyám, nesírj, mondanám még százszor,

ha nem lennél tőlemoly messzire távol,

s ha közelebb tudnámhozni azt a félig rugdalt utat,

hol küszködve élted kolonc-napjaidat.

Halad az idő anyám, slátod még rajtam is kifogott,

mert én is kolduslettem és koldus maradok,

s majd ugyanúgyrászorulok a kegyelem-kenyérre,

mint te rászorultáléleted végére.

Vers:Kun Magdolna

Esti mosoly

2012-02-14T21:40:00.002+01:00

Simulj ide hozzám, nefélj semmitől,

mellettem mindigbiztonságban vagy.

Bárhogy is üldöz azemberek vadsága,

lelkünk kötöttségecserben sosem hagy.

Legyen szép és mosolygós az estétek is:)

Levendula szerelem

2012-02-13T13:26:00.001+01:00

Mikor levendulaillat-árja tölti be a szobát,

s mély-lila színe bűbájthint reád,

bódulj karjaimba

és szoríts magadhozolyan ősi kéjjel,

mintha minden vágy-ringatóéjjel

szenvedélyünk döngetné

az érzelem falát.

Ha majd testünk bujaérintésétől

illanó párábansuttognak a szavak,

és gőzölgő csókokgyöngyöznek ajkunkon

édes verítéket,

repíts-repíts tüzesszerelmeddel addig,

míg a mennyekkapujához érek,

hogy azon belépve

főnixmadárként uralhassam

ezt a levendulaillatú lila

mindenséget.

Vers:Kun Magdolna

Szívből kívánok mindenkinek nagyon boldog

Valentin napot.

Érezzétek jól magatokat nálam

néhány perc erejéig, és hagyjátok itt

a mosolyotokat.

Szívedig ölelj!

2012-02-12T20:25:00.001+01:00

Engedd kicsit szívem szíved fölé nőni,

hadd dobbanjon ott abordacsont között,

mert abban a kétfelé görbülőíves hajlatban

mindig megtalálja azélet-örömöt.

Tudod, kell egy helyaz elfutó időnek,

olyan hely, holátverekszi a létcsapásokat,

melyek napontapellengérre hívják

árulássalmegbélyegzett lélek-sorsomat.

S melyik hely lehetneattól biztonságosabb,

mint kékhajszálúereidnek átzubogó vére,

melynek minden elfolyósó-cseppje

ott áraszt tengertszívem közelébe.

Vers:Kun Magdolna

Te vagy a király

2012-02-12T10:44:00.002+01:00

Király vagy te akoldusok között,

és király ott is,

ahol az emberségfalnak ütközött,

mert sosem az akirály, kinek kezében

a dicsőség s kezébena hatalom,

az-az igazi király,ki fagyottan is túllát

az üveg-dérbe vérzett

lélek-álmokon.

Ne bánd!

2012-02-11T20:11:00.002+01:00

Ha elmúlt egyszerelem,

ne bánd, hogy végelett,

gondolj arra, mi lettvolna,

ha nem ismered meg,

mert hidd el annyiember

álmodozik róla,

de soha nem tudja meg,

annak a könny-csorduló

fájdalomnak

mi az okozója.

A legmélyebb érzés is

elcsendesül egyszer,

de a szikra,

mely lángot fogott,

addig tűz marad,

amíg benne lobog

a szíved kitartása,

mert attól

a régen szítottparázs is

fény-csóvát

ragyog

Vers: Kun Magdolna

Az ember lélek-vére

2012-02-11T12:47:00.004+01:00

Nem baj, ha aszögesdrót átszúrja a kezed,

és életed végéig nemgyógyul be sebed,

mert annak nyománserken az ember lélek-vére,

melynek pirossága festmérhetetlen fájdalmat

a magasságos égre.

Hidd el az ég sem tűrisokáig a vérvörös tengert,

azt a sok szenvedést,mi megoldásra nem lelt,

s majd aláhulló tűzviharralorkán-gátat emel,

és könnyekkelátforrott villámokat lehel

a gonoszság elébe.

Te csakmarkold-markold azt a szögesdrótot

mindezért cserébe.

Vers:Kun Magdolna

Eladnám a lelkem

2012-02-10T11:27:00.003+01:00

Eladnám a lelkem,

ha nem volnarongyosra szakadt,

s ha nem vénült volnabele ez a folyton futó idő,

ami utolérhetetlenlépésekkel vége felé halad

Eladnám, ha tudnám,hogy átformálja azt,

kinek át-átkongó lelkében,csak üresség maradt.

Úgy eladnám lelkem alelketleneknek,

kiket telhetetlenbecsvágy hajt és uralkodó kényszer,

mely zsarnokként űzikisded játékait

az egyre jobbaneltiport jóhiszemű néppel.

Eladnám én lelkem,

ha nem égnepecsétként száz életseb rajta,

s ha nem húzná aztszálára a sors,

mely lassan-lassan őrületbehajtja.

Tudom, sóhajtelt erőmsosem repít már

az egyre jobbanelkövült salak-csillagokba,

de az élet legalábbemberként hagyott

átvérző foltnyomot a földi

lélek-falba

Vers:Kun Magdolna

Megint elkerült

2012-02-09T23:17:00.002+01:00

Már megszokottankerül el

az éjszakai álom,

hiába vágyom, hogymegérintse lelkem,

oly kimért és hűvösvelem szemben,

mintha nem isléteznék

ebben a világegyetemben.

Pedig valaha hűségesvolt hozzám,

héthatáron szálltunk az érzésszárnyakon,

és úgy ölelt magáhozminden egyes este,

mint holdat fénylő varázslata

csillag-utamon.

Vers:Kun Magdolna

Áttörés

2012-02-09T15:44:00.002+01:00

Csak

eggyé kéne forrni,

és kitörni a hálóból,

mint ez a létértküzdő virág,

mely úgy védi megmagát

és önnön szabadságát,

hogy áttöri hitével

sáncolt börtönének

szögesdrótos

falát

A boldogság

2012-02-08T22:10:00.001+01:00

Mindenkinek más amaga boldogsága.

Van, akinek elégnéhány pohár bor,

mert drága nagyapám isakkor volt boldog,

mikor pityókás léptekkelaz utcán kóborolt,

és dalolta, dalolta a”Deresmár a határt.”

Bariton hangja mérföldekreszállt

s azt visszhanggaldúdolták a virágos utcák.

Mikor az est köpenyétcsillagpor ragyogta

és az otthon melegétfahéj járta át,

nagyanyámmal ketten,mi is elindultunk,

hogy otthonábatereljük a boldog nagyapát.

Jobbról és balról istámogattuk hős vitézemet,

de minduntalanmegakadt botladozó lába,

s olyankor úgyrántott magával minket

egyenesnek nemmondható léptei nyomába,

hogy egyszerre láttuka szélesre tárt eget

egyenetlen alakúcsillagformájába.

De mi csakkacagtunk-kacagtunk, énekeltünk tovább,

nem fájt s nemkönnyezett mellettünk az élet,

mert szegényen isolyan boldogan nevettünk,

mintha mi uraltukvolna a világmindenséget.

A boldogság nem apénz és nem is a hatalom.

Elég pár pohár bor saz a szeretet,

mely mosolyt áraszt asíró arcokon

és feledésre készteti

a lét-keserveket.

Vers:Kun Magdolna

Ellopott éveim

2012-02-08T10:59:00.002+01:00

Megint a büszke múlttörött,

s megint a jelen az,mi elveszett.

És megint elloptákéveim,

s én megint csak újrarettegek.

Már megszokottantörölgetem

befelé áramlókönnyeim,

s tűröm az orkánkéntközelgő

viharszeleket,

mert tudom, hiába isfordulok szembe

ezzel az önmagábólkivetkőzött

ember-morajlással,

a vég ugyanolyanélhetetlen marad,

mint a kezdetek.

Vers:Kun Magdolna

Veled, valahol, valamikor

2012-02-07T10:36:00.000+01:00

Veled a zord télbenis napláng tüze hevít,

és tavaszjelmezt öltminden száraz ág,

melyen ezüstdér cseppcsillant fehér hópihéket,

mikor rávetítik fényeiketaz utcai lámpák.

Veled mindigmindenhol élhetőbb az élet,

nem kísértik kétségeimaláhulló álmok,

s nem zúdulnak rámmérhetetlen erejükkel

a toronymagasságúember-akadályok.

Tudom, valahol,valamikor eggyé válik utunk,

összeért sorsunkatnem érik el mások,

s majd úgy foghatjukegymás simogató kezét,

mintha kettenuralnánk ezt a nagyvilágot,

mert nem kell egyébaz alkony-boldogsághoz,

mint megbízni egymásbanrendületlenül,

hisz, ha egymásbanbízunk, az érzés is megújul,

s egy új érzés a szívelől sosem menekül.

Vers:Kun Magdolna

A szívek madara

2012-02-06T19:23:00.003+01:00

Kékmadár útján

szerelemkapuk nyílnak

a boldogsághoz

Összetartozás

2012-02-05T21:04:00.002+01:00

Ugye tudod Kincsem,

szívünknek is van

egy belső igazsága,

ami hajtja-hajtja

egy másik útirányba.

S mi nem tehetünkmást,

engednünk kell arra,

amerre érvényt szerez

az igazság alapja.

De mi akkor is fogjuk

egymás kezét,

ha mögöttünk selőttünk

leszakad az ég,

mert a mi utunkmindig

arra visz,

ahol a reményben

benne él a hit

vers:Kun Magdolna

Danának szeretettel

Az elszakadás törvénye

2012-02-05T13:38:00.000+01:00

A búcsúzás mindig fáj csillagom,

hisz az sorvassza lelkünk

érzelem-falát.

S hiába is vonaglunk könyörületért

a sors-oltára előtt,

nem talál kegy-imát azember-lázadás.

Ne feledd el soha,

az élet egyhosszú-hosszú utazás,

melyben mindig felfog tűnni

olyan állomás,

ahol magunkramaradunk.

S mindaddig, míg élünk,

utunk görbületén ezerszikla hasad,

és mindegyik szikla, vérzősebet fakaszt

szívünk közepébe.

Mert amíg van ember,

kit szeretni tudunk,

az elszakadástörvényének

ott lesz az esélye.

Vers:Kun Magdolna

Mohának szeretettel.

Alkonyatban

2012-02-05T11:02:00.002+01:00

Alkonytört élet

magányos padot ölel

hiányzik a társ

A szív hatalma

2012-02-04T19:26:00.000+01:00

Két ember útjátkeresztezheti a sors,

és megtagadhatjatőlük az összetartozást,

de kettőjük gondolatátsosem tudja uralni,

mert az átlép tűzön, ésvízhullámon át.

S ha a gondolatszabad, elfogy a távolság,

nincs bősz tengerár,sziklás hegyek orma,

csak egybeforrt vágy,mit úgy véd meg a szív,

hogy töretlensége leszérzéki hatalma.

Vers:Kun Magdolna

Amit magunkban hordunk

2012-02-04T14:30:00.001+01:00

Nem számít már, hogy eljön-ea tavasz,

az sem ha szívünkrongyos cafat darab.

Egyedül az számít,ami bennünk maradt,

mert azt viszi magávala lélek és a tudat.

Amit nem érint meg avilág szenny-ereje,

amit nem foghat megaz ember ütő keze,

annak mindig ottrejtőzik érték-igazsága,

ahol egyazon a szép-érzéslétazonosulása.

Vers:Kun Magdolna

Vágyhatom-e még?

2012-02-04T11:42:00.001+01:00

Hull-e még tavaszfénya hó-zúzmarás fákra,

s felolvad-e valaha eza fagyos téli táj,

mely jégpáncélt borítszívem árnyékára,

hol átfagyott könnyekcseppje csordogál.

Vágyhatom-e még azt avisszatérő nyarat,

mi kétségeim útjától olyanmessze jár,

mint azok alélekfalon áthullámzó szavak,

melyeknek erejéttörte meg az élet-hervadás.

Nyílik-e még éden-virág azálmok szívkertjében,

ott hol minden emlékkézen fogva jár,

s hol hinni lehetazokban a régi szép mesékben,

miknek tündérszerűvége az örök boldogság.

Vers:Kun Magdolna

Kék üzenet

2012-02-03T17:44:00.001+01:00

Ne vedd álmait aszálló kékmadárnak,

s ne kergesdfélelmeddel, ha közeledbe száll,

mert a madár érzőlelke olyan sérülékeny,

ha kalitkába zárnádnem bírná soká.

Távolról figyeld,ahogy átszeli a tengert,

és a magassziklaparton hűségesen vár,

mindaddig a percig, mígszínt játszik az alkony,

s virágágyán átlibega kékes holdsugár.

A kékmadarat mindig árnyékávalöleld,

ne szorítsd összetárulkozó szárnyát,

mert ha túl szorosnakérzi fojtó simításod,

sosem vonhatsz köré marasztalóáldást.

S ha elrepül a kékmadár,nem jön többé vissza,

hiába várjuk napestigkitárt karjainkkal,

csak a szélzúgásáthalljuk majd a messzi távolból,

mely bús hangjátcsendíti könnyes áhítattal.

Vers:Kun Magdolna

Párban

2012-02-02T23:22:00.000+01:00

Párban

minden élhetőbb

és sokkal-sokkalkönnyebb,

mint egymagunkban elsírni

a fojtómagány-könnyet,

mert két lélek erejétől

könnyebbül a kereszt,

mit vállainkra helyez

az élet-nehéz

sors.

Színezd újra az életed

2012-02-02T18:53:00.003+01:00

Ha semmitmondó színtjátszik az élet,

végy elő bátran egypuha ecsetet,

s addig fesdelképzelt fantázia-színnel,

míg élénknek nem látodaz emlékképeket,

mert a mélysötéttónust átérzi a lélek,

s így nem lát mást,csak a szürke éveket,

pedig a szürkékmellett ott bújnak a színek,

csak használni kell aképzeletedet.

Vers:Kun Magdolna

Összekulcsolt hűség

2012-02-02T00:08:00.000+01:00

Oly hűséggel óvjákegymást

ezek a lilaakác ágak,

mint összekulcsoltkezeinket

az ujjba font alázat.

S majdan úgy ássákszirmaikat

az őszi-avar földbe,

mint kicsordultkönnyeinket

szemünk árnyas gödre.

Nem nehéz a fáklelkével

érezni és élni,

csak hozzájuk kellhajolni

és elfogják mesélni,

mit jelent e szó,

összetartozás.

Minden letört faág,

hűsége jeléül magával viszi

levélhajtását

Vers:Kun Magdolna

Egyszer véget ér az út

2012-02-01T14:49:00.002+01:00

Ma már

jogszabályok dobogjákaz ember-szíveket,

és mocskos pénzuralja a megértés szavát.

Úr-törvények ítélnek hajlottléteket,

kik szenvedve tanulták az élet-iskolát.

Edzetlen lelkektiporják az ősz-ezüstös múltat,

és savval hinti be azöregkor nyomát,

hogy a nehézkesenmegélt fáradt-ráncú évek,

meg ne énekeljék azigazság dalát.

De az igazság dalamindig hallható lesz,

akkor is, ha megtagadjáka jelen hangszerek,

mert azok a kottákérző szívből nőttek,

s évezredek óta zúgjáka régi nemzetek.

Egyszer véget ér majdminden egyes út,

s az út végén ott várránk a lelkiismeret,

mely számadásra ítélimindazon lelkeket,

kik valaha is elodázták

a becsületüket.

Vers:Kun Magdolna

Már nem kérdezem

2012-02-01T00:52:00.000+01:00

Már nem kérdezeksemmit.

Kutatni sem kutatom,a mondd miérteket.

Aminek jönni kell,hát jöjjön,

lopja csak el magánaka rongyos éveket.

Én túlélőként küzdöttema mindennapokért,

ezerszer felállva,mikor eltapostak,

mert akkor is megvédtemönmagam igazát,

mikor mások megaláztak,és szíjjal ostoroztak.

Sosem számított, hánycsalódás tarolt

boldog és meghitt hétköznapokat,

egy dolog voltfontos, hogy ne hagyjam sérülni

a kemény-könnybőlfelépített lélekfalakat.

Erős voltam s bátor.

Szembeszálltam mindigaz ellenfelekkel.

Nem hagytam prédának többtizednyilétem,

melyben hőskéntgyőztem, és hősként véreztem.

Ma már mindenmegváltozott.

A kitartó védelmetáttörte a gonosz,

s az akemény-könnyből épült büszke lélekfal,

nem több, mint árnyszelekkelvágtázó

gyorsiramú homok.

Vers:Kun Magdolna

Én két gyönyörű csillagom...

2012-01-30T22:57:00.002+01:00

Mohának és Danának

Amíg élek, amíglétezem,

kezemből a kezetek elnem engedem.

Bármerre is űz asors, bármerre is érek,

ti mellettem haladtokékes csillaglények.

Hiába tör meg azélet ezerszeresen,

nem lehet úrrá aszeretetemen,

hisz szeretetem az a szoros kapocs,

melynek Istenáldott erejében

a ti lelketek ragyog

Csak nézem...

2012-01-29T20:39:00.000+01:00

Csak nézem-nézem

ezt a képet.

Szemem homályos lesz,

s ajkam megremeg.

Könnyeim törölgetvén,

arra gondolok,

milyen szép is lenne,

ha ilyen hűségesek

tudnának lenni
az emberek

Cann őrmestert megölték egy akcióban 2006. január 5-én.

Hadkiegészítő Ar Ramadi, Irak

Ezerszer is

2012-01-28T22:32:00.002+01:00

Már ezerszervisszaléptünk a szokott sáros útra,

s valami ezerszerfelsebezte rajta futó lábunk.

Hiába görgettünkmagunk előtt, sok száz éles követ,

egy mindig ottmaradt, amit nem találtunk.

Ezerszer hittük azt,hogy vége van a nyárnak,

s annyiszor bíztuk,hogy lesz még folytatás.

Mert mi akkor is szerettünk,mikor megaláztak,

és hajszálakkénttépték ki az érzés fonalát.

Nem akartunkszembesülni azzal a valós ténnyel,

hogy elképzeltálmaink, csak fantázia volt,

hiába épült rá újabbés újabb százezernyi emlék,

ha volt benne egy, melymindent letarolt.

Futnánk messzire, méga messzibbnél is messzebb,

de megáll a szívünk,és nem indul tovább,

csak topog egy helyben,könnybe lábadt szemmel,

míg vissza nem találmajd a régi úton át.

Vers:Kun Magdolna

Mohának szeretettel

Kusza érzelmek

2012-01-28T15:49:00.001+01:00

Csapdával teli az-azút,

ahol beláthatatlan

kuszasággal fonódnakössze

az érzésgyökerek.

Ilyenkor mindenesetben

elveszíti az érzés egyívesgördülését,

s azt görcsmentesen kibogozni,

többé nem lehet.

Mert ha már egyetlengörcs is

beleékeli magát azérzéskötelékbe,

mindig ott van annaklehetsége,

hogy a hurokcsomómentén

szálaira szakad el

hozzátoldott

vége.

Vers:Kun Magdolna

Alkonyon túli világ

2012-01-28T13:11:00.002+01:00

Az aranypalástúalkonyon túl

van egy más világ,

hol az ember s azállat igazi barát.

Ott nincs haragvógyűlölet

sem viszályoskodás,

mert minden lélekérzi

a másik igazát.

S míg érzésük egymáslelkében

otthonra talál,

nincs olyan égi sföldi erő,

mely a kettő köztikapcsot

szétszakíthatná.

Ez a világ nyitottszívvel

foglal helyet

az emberszeretetnek,

mindaddig, míg azember

elhívatott híve marad,

az Isten általmegalkotott

érző természetnek.

Vers:Kun Magdolna

Kedves fohász

2012-01-27T23:38:00.004+01:00

Uram!

Add hogy terveimsikerüljenek!

Nem kérek tőledsokat,

nem kérek egyebet,

csak azt szeretnémnagyon,

hogy az emberek,

megváltoztassák régiénjüket,

és kedvesebben dobogó

szívük megtanuljavégre,

hogy egy életünkben

nincs fontosabb dolog,

mint a szeretet.

Egyszer elérsz...

2012-01-27T23:19:00.000+01:00

Csak

nyújtózkodj azágaiddal,

ne félj, egyszerelérsz,

mert gyökereinkerőssége

áttör minden akadályt,

azt is, ami falat emelt

közénk

Hogyan kell szeretni...

2012-01-27T18:57:00.001+01:00

Az igazi szeretettalán olyan,

mint, amit dráganagyapám rám hagyott,

aki még a legnagyobb szegénységbenis

belesírta álmainkba

az arany barnára sültkenyérillatot.

Nagyapám egészéletében

cselédnek számító summásként dolgozott,

ki nem szégyellte amunkát.

Nyáron, mikor naphevítette a felégett mezőt,

ő fáradhatatlanularatta a búzát

és a katonás rendrehalmozott kévéket

kitartóan rakta szálegyenessorba.

Mikor nagyanyámebédet vitt neki,

csilingelő hangát mármessziről hallotta,

mely ezerszer hallottmuzsikát csacsogott.

Olyankor erős, izmosválla kiegyenesedett

s mint a szárnyatnövesztett táltosok,

máris ott termett sugárzószemű kedvese előtt,

hogy gyorsmozdulattal letéphessen

pár kékes bódulatot,

ami a tengernyi búzatáblákbólvirágként kinőtt.

Én ott bóklásztamközöttük és láttam,

hogy vonzza maga köréa szeretetet,

a szédítő magasság.

Akkor megfogadtam, sosemleszek más,

csak az a jóságotöröklő gyermekhasonmás,

ki általuk tanultameg,

hogyan kell szeretve tisztelni

és becsben tartani

egymást

Vers:Kun Magdolna

Szíveddel láss!

2012-01-26T15:58:00.002+01:00

Tudod-e szíveddel látnia fájdalom

vállra görnyedt kínját,

mikor az alázat-éveitmegismételve

egy maroknyikenyérért ácsorog?

S tudod-e tisztelniazt az embert,

ki egész életébentoprongyos ruhában,

kiszolgáltatottcselédként

éhbérért dolgozott,

remélve azt, hogyöregedő napjaira

nem hagy szemében akiszolgáltatottság

és a csalódás kígyó-sziszegése,

méregnyi fognyomot?

Tudod-e szívvel látnimilliók

átformált énjéneksarokba szorított mását,

mit bilincsed láncai törtekvéresre

a hosszú évek alatt,

s mit hóhérkezű barbárok törtekkerékbe,

esélyt sem adva azoknak,

kik rég megtanulták, milysokat ér

néhány morzsányi,

penésszel átitatott könnyízű falat?

Tudod-e szíveddel hallaniaz anyák sikolyát,

kik álomba ringatjákgyermeküket azért,

hogy ne érezzék anaponta kínzó éhség

gyomorkorgó keservét,

mely csontokig marja a védtelen tudatot?

S tudod-e lelkeddelnézni azt a látványt,

mikor könnyezvefordítják el átvérző arcukat,

hogy senki meg ne lássa,

milyen gyötrőszenvedés az anya,

s az ölben tartottgyermekálmok

egy időben történőérfal

szakadása.

Majd, ha

vénráncokba bújik azéh-kín átka,

és könnyel tarolja amúlt nyomát,

vess egy pillantástnagyapádra,

kinek fogatlan szájatorzítja halálba,

sötétre mázolt lelked fásult igazát.

S akkor talán megérted,

hogyha emberként éltélvolna,

emberként tisztelnénekitt

és odaát

Vers:Kun Magdolna

Hófehér remény

2012-01-25T15:36:00.000+01:00

Lehet-e szebb hírnök,

mint ez avarázsfényből kibújt

csodás fehér virág,

mely áthatjakecsességével

a lélek fájdalmát

és rátereli figyelmét

mindarra a szépre,

mi élettel telt nyarathozhat

az ember életébe.

Hisz egy földig hajlott hóvirágis

visszaadja azt,

amit a ködszürke tél

lopva megtagad.

S míg egyetlenhóvirág

fejecskéjét öleli anap,

addig nekünk is hinnikell,

minden egyes új tavasz,

életeket simogató reményt

tartogat

Vers:Kun Magdolna

Könnyek helyett

2012-01-24T15:09:00.002+01:00

Ha beszélni tudnékkisgazdám

könnyeim helyett,

s elmondhatná eb-szívem,

mily gyötrő látniszenvedésedet,

talán jobbanmegértenék az emberek,

milyen az-az önzetlenés hűséges

kutyaszeretet.

Ha festeni tudnékvérző mancsaimmal

és rajzolhatnékszínkrétával,

mint a gyerekek,

én nem rajzolnék mástneked,

csak pillangókkaltelt, napos réteket,

hol együtt futhatnánkle az időéveket.

Ha ember lennékkisgazdám,

messze mennék tőled,

hogy öreg szívem negyötörje

hervadt-virág léted,

hisz az állat is ugyanolyanérző-forma alak,

mint az egyresokasodó ember-áradat,

kik életüket adnákazért,

hogy megmentsenek téged.

Ha megértenél kis gazdám,

elmondanám néked,

az ember és kutyaközti nagy-nagy

különbséget,

mely csak ennyibőláll.

Míg némely emberellent fordít

a felé nyúló kéznek,

addig a kutyahűségével fogja át

mindaddig a percig,

míg el nem éri őt is

a mindenkori

végzet

Vers:Kun Magdolna

Táncoljunk

2012-01-22T21:49:00.000+01:00

Jó néha félredobnipár rongyos évet,

és újra átérezni afiatalságot,

mert dacol még bennünkaz a kamaszkori láz,

mely tűzként égetett éslángként lobogott.

Ma is megigéznek atitkos esti randik,

a félig lopott csókok,a vad romantikák,

s minden-minden, amifelidézi

a bódító tavaszt zsongógitármuzsikát.

Soha nem hagyhatjuk,hogy múltunk szépségeit,

öregedő ráncok sírjákszemgödreinken,

mert amíg van dallam,mire megdobban a szívünk,

mi is túlléphetünk az idő-éveken.

Minden csetlő-botlótánclépés mellettünk halad,

hisz lábunkritmusérzéke még ma is ugyanaz,

csak a tempó lassúbbnéha, mint a megszokott,

de ha elfáradunk,vannakdallamok,

melyek nem fárasztjákki a testizomzatot.

Inkább visszahozzák azokata régi álmokat,

amik olyan össze-összebújós

dalból fakadtak

vers:Kun Magdolna

Érdemtelenül

2012-01-22T19:50:00.002+01:00

Soha nem lehet

érdemelt nyertes az,

ki mások fájdalmáthasználja fel

a győzedelmeskedésre.

Mert diadalamindaddig

méltánytalan marad,

míg könnyeket sarkall

mások érzésébe.

S amíg egyetlen könnyis

rátapad ababérkoszorúra,

vesztesként lép ő is

a sikert hozó

útra

Utoljára

2012-01-20T22:48:00.002+01:00

Te voltál, kiszívével ölelt,

s nem hagyta, hogyátjárja testemet a hideg,

mert tudtad, csak szárnyaidalatt érezhetem,

milyen is lehet az-azotthont adó meleg.

Te voltál, kinekszemében láttam,

azokat a színesenszálló szivárványgömböket,

melyeknek buboréktükreragyogta rám

az éjszakákatvilágító csillagos eget.

A te hangod volt az,mitől megnyugvásra leltem,

s tűrtem az életheztartozó kihívásokat,

amik annyiszor szántottákvérző lábnyomom,

ahányszor a sorscsapkodta hajlott hátamat.

A mindenem voltál, sa mindenem leszel,

nem változtat rajtamost már semmi sem.

Bár kevés évem maradt,hogy emlékezzem rád,

de odaát minden időmneked

szentelem

Vers:Kun Magdolna

Azt mondják

2012-01-19T23:54:00.002+01:00

Azt mondják,

a fájdalom íratja alegszebb verseket.

Talán így van. - Nemtudom-

De azt érzem, míg esorokat írom,

hogy itt a bordacsontalatt feszülő szíven,

szálaira szakad azelnyűtt rostizom.

Istenem, mennyireszenvedek!

Mint egy átvágotttorkú eb,

kinek arcára csordult könnye vág

vércsíkos utat ahezitáló pitvaron.

Beleszököm torzultálmaimba,

mert a valóságba márnem találom helyem.

Felsikolt bennem a kín.

Ülök a sarokban, reményemelvesztve,

s láthatatlanulgömbölyödök össze

egyre kisebbre.

Csapdába hajtott vadkéntérzem magam,

aki süllyed lefelé a nekiásott mélybe,

s míg utolsókat vonaglika rámért csapásoktól,

halálra sebzi a gyilkospenge éle.

Hallom zokogásom visszhangjában,

hogy koppannakbelülre a könnyek

és zúdulnak egyenest avérbe,

s látom, hogyan lesza sósforma,

vér és tintakeveréke

Az élet írta törvényszerint,

minden igaz érzésnek,

könnyhullás a vége

Vers:Kun Magdolna

Tagadj meg!

2012-01-16T19:03:00.005+01:00

Ha tagadásra ítélsz,hát tagadj meg engem,

van az úgy, hogy néhaén is megérdemlem,

de ha netán azérttagadsz, mert szeretlek téged,

soha ne adj esélyt atagadásnak, kérlek,

mert a megtagadottérzéssel átkot hord a szív,

s a benne lévő gyűlöletis fellázadást szít,

és ha a gyűlölet fellázadaz igaz érzés ellen,

értékét veszti minden,miért élni mertem.

A megtagadás olyan,mint a csőre töltött fegyver,

szánt szándékkal öl,mibe belehal az ember.

S mikor én isvesztes leszek az érzések felett,

tedd meg értem azt,hogy tagadva szeretsz

Vers:Kun Magdolna

Felhőkbe írtam

2012-01-15T23:09:00.000+01:00

Két

angyal könnye hull,

egyre-egyre hull,

égi eső záporaként

változatlanul.

Drága nagymama,

milyen szép is volt,mikor esténként

imádkoztam veled.

Hajad leengedveelterült a párnán

s én átöleltelek.

Hozzád bújtamszorosan,

karjaim nyakad köréfontam

s kértem el ne hagyj gyermek-álmaimban.

És kértem legyélvelem akkor is,

ha megkínoz az élet,

ha már senki sem lesz,ki vigasztalni képes.

Mikor bánat súlyanyomja nehéz keresztem,

kértem, te tarts kimama mellettem,

maradj meg nekem,

mert minden kibírható,ha van két puha kéz,

mely simogatva vigyázza

egy gyermek életét

Köszönöm mama,

hogy türelemmeltanítottad

mi a szeretet

és kitartóan kísértedminden léptemet.

Ha onnan rám nézel azégből

most is láthatod,

én ugyanaz az érzőszívű

unokád vagyok,

kiért ezerszerkönnyet ejtettél,

mikor sírdogálvamondtam,

mama-mama tégedszeretlek

a világon legjobban

Vers.Kun Magdolna

A szívek királynője

2012-01-15T17:06:00.001+01:00

Evita Peron

Egy asszony volt őis, mint megannyi más,

ki küzdött egy célért,s kiért küzdött a világ.

Kinek egyetlenfegyvere a szeretete volt,

de azzal legyőzte azidőt, s legyőzte a kort.

Mert bármilyenhatalmas is a gonoszság ura,

a szív-törvénnyellegyőzi a nép akarata,

hisz az emberszívűjóság akkor is megmarad,

ha évszázadok sodródnakaz idősík alatt

Vers:Kun Magdolna

Miért?

2012-01-14T12:25:00.002+01:00

Miért fordulunk újrameg újra a nap irányába,

ha tudjuk, hogysugarától könnyezik a szemünk,

s miért vágyjuk azt, akisosem volt a miénk,

kiért százszorveszítünk, míg egyszer talán nyerünk.

Miért hat megannyiszor szívünk esdeklése,

könyörgő szeme, melykönnyel telik meg,

mikor más iránybafordulunk a megszokott helyett,

ott hagyva a régiutat s a régi lépteket.

Miért vágyjuk a szót,azt az egyszerűt és szépet,

mely szükséges ahhoz,hogy túléljük mindazt,

ami a ránk feszített óloméveknehéz súlya alatt,

némi felemelő vigaszt és biztonságot ad.

Miért jó megbízninéhány kedves gondolatban,

amikről hisszük azt,hogy értünk született.

S miért nem tagadjukmeg azt a benne nyugvó érzést,

miért készek vagyunkeldobni egy egész életet.

Vers:Kun Magdolna

Levél helyett

2012-01-13T14:32:00.000+01:00

Tudod milyen az,

mikor az őrült szeműmagány rád feszíti íját

és nyílhegyet lövella szíved közepébe,

mitől még jobbanérzed,

fojtóhurkot von nyakadraaz élet nehezéke,

s túl vérzel majd mindenálmot,

mit féltve rejtettélnéhány ócskarongyba elsírt

könnymaszatos évbe.

Tudod milyen az,

mikor minden egyesnapot

ugyanolyan némánkövet a torzformájú este,

miben nincs lebegő szárnyalás,

sem mese, sem dal,

ami nyugtatóan hatna sokelodázott percbe.

Csak az egyedülléturalkodik téren és időn át,

aza keserű érzés, mely mindaddig seb marad,

míg hiányzik mellőlünkaz a lélekértő ember,

ki áttöri csendünkben

a magányfalakat

Vers.Kun Magdolna

Varázs-alkonyom

2012-01-10T16:28:00.000+01:00

Csak nézd szépségét az esti alkonynak,

melyben a színek kavalkádja napról napra más

s meglátod, hogy fest a természet óarany felhőket

és hogy kergeti vad szelével sötét tónusát

Néha elég egy esetlen törtszárnyú pillanat,

mibe beleolvad egy ilyen álomszerű varázs

s már nem is fáj annyira ez az ezerarcú élet,

mibe végtelennek tűnik a lét-szomorkodás

Valahol mindig találunk néhány szökött percet,

ami hűséggel vigyázza a színek ritmusát,

csak a dalt kell megtalálni s azt a hozzá illő kottát,

mi szívünkbe harsogja az élet-muzsikát

Vers:Kun Magdolna

Mi kell a boldogsághoz?

2012-01-10T11:47:00.002+01:00

Egy halk zene snéhány hozzáillő bók,

simulékony ölelés,pár lopva kapott csók,

már bearanyozza azőszült éveket.

Mert mindenkilátástalannak tűnő napon

emlékeink azok,melyek megszínesítik

ezt a könnyekbőlszületett röpke életet.

Néha toljuk magunkelőtt az időtlen időt,

néha visszajárunk aréges-régi múltba,

ahol édenkertbennyílnak virágperceink,

és vágylevelet serkenminden fűzfa lombja.

Mert a múlt romjainmindig meglelhetjük,

ami jelenünkből hiányzik,vagy végleg kiszakadt,

s akárhányszor visszaemlékezünk

elmondhatjuk önmagunkrólazt,

hogy nem éltünkhiába, lépteink nyomába

valami maradandó gyönyörűség

örökül maradt

Vers:Kun Magdolna

Csillag-lelkek

2012-01-09T13:56:00.000+01:00

Egyszer minden lélek

csillagtestkéntragyog,

nem számít honnan jönnek

s kicsik-e vagynagyok,

mert az égen mindencsillag,

testvér egymásmellett

s egyenrangú hírvivői

az emberszeretetnek

Az én Nagymamám

2012-01-08T13:47:00.003+01:00

Ma téged ölel minden szavam

drága nagymamám

és te ragyogsz bele a versek szépségébe,

mert nekem, lényed az a szeretet,

s az a határtalan boldogság,

mi időtlen értékű már vagy ezer éve.

Tudod felettem is elmúlnak az évek,

de a bennem élő szeretet mindig ugyanaz,

hisz azt naponta frissíti szívünk közelsége,

akkor is, ha messze eső létvilágunk

neked és nekem is,

egy soha el nem érhető

távolság marad

Nekem mindig te maradsz

a versek csillagéke,

bűnvilágom egyetlen

angyalarcú szépe,

ki tudom tárt karokkal vár,

ha egyszer ajtót nyitok

ott, ahol örök törvényt őriz

két vérből sarjadt emberélet

egymáshoz tartozó

lélekmelegsége

Vers:Kun Magdolna

Az én Anyám...

2012-01-06T00:31:00.000+01:00

Esténként,

mikor gyermekszívembánat járta át,

és könnyeket sírtamkispárnám szélére,

odabújt mellémszéparcú anyám

s az ablakon át felnéztünka teliholdas égre.

Akkor átöleltszorosan és azt mondta nekem

- Válassz egycsillagot, olyan igazán ékeset,

ami túl derengi majda fényesebbeket

s én ígérem egyszer elhozomneked-

Akkor elkezdtemfigyelni a sok-sok égi lángot

és keresgéltem bennea legeslegszebbet,

de bármilyen távolrais néztem

nem leltem meg azt a tündér-fényeset.

Már éppen elcsüggedtem,

mikor szemepillantása két szemembe révedt,

s én megláttam benneazt a sziporkázó éket,

mely túlragyogta sugarával

a csillagnemzedéket

Ma már én is tudom,

Anyám szemében

csak egy csillagragyogott ,

de az túl tündöklött varázsával

minden csillagot

Vers:Kun Magdolna

Nehéz kérés...

2012-01-04T17:50:00.003+01:00

Uram,

add vissza hitétannak is,

ki rongyokbabujtatott könnyeit

kietlen hídaljánsírja el,

és hontalanulvándorolva

reménykedik abban

hogy te vigaszt nyújtaszneki,

ha hozzád esdekel.

Uram,

oly sokszor elnézem

azokat a könnyesszemeket,

melyek nap, mint nap

zokogva borulnak keresztedárnyékára,

s ilyenkor arragondolok,

akár az én anyám issírhatna ott,

mezítelen lábbal,ráncosan vénen,

ha a halál már nemelőzte volna meg,

azt a sok szív nélkülszületett

gonosz alakot.

Uram,

sok már a fájdalom,nehéz a teher,

nem bírja cipelni azöregedő láb,

csak egyetlenremény maradt,

megtalálni azt azutat,

mely a mennyekkapuján át

elvezet hozzád

Vers:Kun Magdolna

Vörösliliom
Kovács Daniela

Ne Istent játszd!

A szél reszketve fürtjeimbe kap,
sírva járt matömött börtönökben,
hol térdelt a Jóvastag láncra kötve,
s holmeghunyászkodva élt az alázat.

Ma megvetették atébolyultakat,
az éhezőknek,árváknak ma sem jutott részvét,
s míg néztem anyomor rám-osztható részét,
a semmiberikoltottak a könyörgő szavak.

Ember, dőlj tollra,mint botra a fáradt,
hisz kezedben vanminden ítélet,
Istent játszvanézd, a világ mivé lett,
rakd hát fejedrearanykoronádat!

De ne Istentjátszd, hanem igazságot,
szeresd a Földet, sbékülj meg vele,
légy tavasza,nyara, ősze, majd tele,
nepusztítsd…építsd, szeresd a világot!

Tépd ki a gazt,ültess virágot,
etess madarakattenyeredbe véve,
s mint ki nemlátott már több ezer éve,
csodáld az élő színkavalkádot!

A muzsika varázsa...

2012-01-03T23:36:00.000+01:00

Az élet mindenboldogságát, szenvedését,

szavakká formálja néhány kopott gitárhúr.

Csak hallgasd afelsikoltó fájdalmat,

ahogy átremegtetiszíved falát.

Hagyd, hogy őrülttáncot járjon benne a dobbanás.

Mikor már áthatott azene gyönyörűsége,

engedd szabadjára a képzeleted.

Repülj, repül szárnynélkül, úgy ahogy én teszem.

Gondolj arra, hogy aképzelettel mi lehetünk

a természet és világurai.

Tengeren és sivatagonátkelhetünk,

mert a tudat szabadsága nem korlátozható.

A muzsika varázsereje,

a legszegényebblelket is trónra emeli.

Uralkodj a zeneáltal.

Teremts magadnak egyúj és szebb világot,

ha csak néhány percreis.

S meglásd utána sokkalkönnyebb vinni hátunkon

az egyre súlyosbodókeresztet

A bohóc...

2012-01-02T22:50:00.002+01:00

A bohóc csak nevet,

mindig, mindig nevet,

akkor is, ha álmát lopja

az emberi közöny

akkor is, ha maszkjaalatt

utat tör a könny,

mert a bohóc igazi ember-hős,

életcsatát nyert vitézdalia,

kinek, ha szíveszakad is,

mosolygástól fénylikát

halál-sóhaja

Sokszor játszunk miis

bohóc szerepet,

és álarc mögöttsírjuk el

a jelmezbáloskönnyeket,
pedig tudjuk,

hiába festünk álmosolyt

arcunk ráncívére,

ha maszkba gyűrt fájdalmunk

pengeéllel vág utat, a lélek
mélységébe

Vers:Kun Magdolna

Egy mosolyt megér:)

2012-01-02T09:25:00.002+01:00

Nincs komment:)

Hűség...

2012-01-01T20:19:00.002+01:00

Lassan

távolba vész azalkony,

s egy szív magáramarad a parton.

A hullám csendje

felissza könnyeinyomát,

csak zokogó szavátfújja a szél tovább

a távoli hegyek felé,

ahol csendjemagányában

a sorssal megbékél.

Arcán hiába volt

sokévnyi várakozásnyoma,

kit annyira várt

nem jött el

soha

A lány még ma is ottáll

fejét lehajtva

és vár,

mindaddig, míg hajába

aranyló fényt csillant

a lenyugvó

napsugár

Vers:Kun Magdolna

Ha majd eljön a hajnal...

2012-01-01T18:29:00.000+01:00

Talán egyszer mindenszép lesz,

értelmet nyer mindenélet,

és nem ráncolja kín akönnyes arcokat.

Sötétség nem uraltöbbé bús nappalokat,

csend sem halkítszívdallamokat,

mert hajnal ragyog átminden éjszakát,

tengeren túl éstengeren ideát.

S mikor fényévelmegtöri a rossz álmokat

ez a zöldsmaragdszemű tűzrubin-varázs,

elhallgat a sírás éseltompul a bánat,

helyébe lép a remény

s a hinniakarás

Vers:Kun Magdolna

2011. utolsó alkonya...

2011-12-31T17:32:00.001+01:00

Az év

utolsó napjának

utolsó alkonyát

elhoztam nektekajándékul.

Legyenek sok ilyen

szép varázsúestjeitek

Szeretettel

Magdi

Óév búcsúztató...

2011-12-31T10:59:00.001+01:00

Visszafájsz mindig,te varázslatos év,

melyben annyi volt arossz, amennyi a szép.

De az egész életilyen. A jó a rosszal vegyül,

akkor is, ha akaratunkennek ellenszegül

Mégis újra és újraátélnélek megint,

hisz ha tudatom amúltra visszatekint,

látom, mennyi emlékszínesít égi vásznakat,

amikre lelkemfestette a szivárványokat

Méla bús tudatom mostcsillagkönnyet ejt,

mert búcsúznom kellattól, ami felemelt.

Egészen fel a magasmennyboltozatig,

hol angyalok vigyázzákléptünk nyomait

Ma szív-batyuba kötökminden pillanatot,

mely boldogságtólragyog percet, órát, napot

és bezárom majd ide alélek-fiók mélyre,

hogy legyen mirőlmesélnem a következő évbe

és elmondhassamnektek újra-újra, újra,

bármilyen gonosz issorsunk rabtartója,

egy dolog azért van,amit soha el nem vehet,

az ember-ember irántihűség-szeretet

Vers:Kun Magdolna

Boldog Újévet kívánok:)

2011-12-30T00:22:00.000+01:00

Ez az Újév áldást hozzon minden szegény házra
s meghitt békességet ott is ahol nincs még.
Ahol a szeretet fogalma, csak homályképben éled,
mert a valóság élénk színét elnyomja a kétség.
Ma legyen könnyes mosoly helyett sugárzó kacagás,
s annak csengő dallama jusson el minden fásult szívhez,
melyben mindenki meghallja azt a rég várt muzsikát,
minek bűvössé vált erejétől új reményt meríthet.
Ma minden szem, éji csillagfényként ragyogja az eget
s tündöklő szépségükre hintsenek áldást az égi Istenek,
hogy ne csorduljanak belőlük kövérnyi könnycseppek,
mikor már minden érző igaz hitet a bánat elfedett.
Hozzon az Újév tengertavasz virága dús termést a földre,
ne legyen többé senki sem koldusszegény árva,
s ne üljön senki bánatarcán jégkristályos dermedtség,
mely annyi szenvedést hoz néha erre a védtelen világra.
A boldogság kismadara röppenjen ma a házak ablakába
és szelíd énekével hódítsa meg a szürkeszínű éveket,
melyekből oly sokszor hiányzik a mindennél többet érő
sosem pótolható egyszerű érzés, mely az emberi szeretet.
Ma én is más irányból nézem a létholnapok gondjait
és a túl mélysötét szín helyett majd tűzszivárványt látok,
s annak fényét összegyűjtve, mint egy ékes csillagszóró,
gyémántszóval hintem rátok

- Boldog Újévetkívánok-

Vers:Kun Magdolna

Szerencsében, boldogságban, egészségben gazdag

Újévet kívánok minden kedves barátomnak

és olvasómnak!

Köszönöm a látogatást kedves külföldi olvasóimnak is!

Részemről jóleső öröm, hogy jelenlétükkel

naponta megtisztelték blogomat és hűségesen

olvasták azt.

Őszinte szeretettel ölelek mindenkit

Magdi

Good fortune,happiness, health wealth

New Year to all ourdear friend

and my readers!

Thank you for yourvisit to our foreign readers as well!

For my part gratifying pleasure of their presence

daily and faithfullyhonored my blog

read it

Cover a deep love foreveryone

Magdi

Soha ne ítélj!

2011-12-29T22:55:00.000+01:00

Soha ne ítélj,

mert egy nem várt

pillanatban,

te is részese lehetsz

az általad bűnösnek

vélt dolognak,

s akkor feletted is

pálcát fognak törni azok,

akiket egykor

elítéltél

Hűség-kavicsok...

2011-12-29T16:08:00.000+01:00

Tudod

mikortól válnak értékesekké

a színtelen kis utcaikavicsok?

A nap azonpillanatától,

mikor magadhoz öleledvelük

múltad olyandarabkáját,

ami a szívedbeágyazott

gondolatoktól válik majd

valós részeddé,

mert ezek a kavicsok,

akkor is veledmaradnak

ha már az emlékezetedis

hűtlen lesz

hozzád

Újra eljön...

2011-12-29T12:31:00.001+01:00

Tudom,

most még tél van ésködszürke a táj,

de érzem, oly közelvan a szépvirágú nyár,

csak néhány borús nap, ami hidegebb,

aztán itt lesz újra aszínes kikelet.

S akkor majderdők-mezők csalogatnak

mesevándorútra,

régi várak ódon romjavisz a régi múltba

és álomidő varázsolrám esti csillagot,

ami még szebbé teszi anyáralkonyatot.

A nyár, a nyár, anyár,

ez az évszak az, melyfényruhában jár

és díszkalapján milliónyiemlék-est lebeg,

amit vissza-visszafájnak

az emberi szívek

Vers:Kun Magdolna

Az igazság útja...

2011-12-28T16:24:00.001+01:00

Ne hívd ki a sorsotmagad ellen fiam,

mert lesz még olyan napis,

mikor kezed ráncánnyomot hagy az idő

és fiatalos arcéledöregség karcolja.

Mikor szemed tükrén átvillanmajd,

egy könnyes emberarc,

kinek nem volt jelene,sem visszatérő múltja,

mert egész életébenegy dolog volt fontos,

hogy minden lopott szilánk-percét

egyedül csak reád,csak érted áldozhassa,

akkor is, hamindvégig sejtette és tudta,

ezt az önzetlenszeretet

soha de soha nemkaphatja vissza.

Tanulj meg fiam te isígy szeretni,

ne keresd soha amagad igazát,

mert az igazság útjátsosem leled meg,

hisz az nem a földönvan,

hanem odaát

Vers:Kun Magdolna

A fa lelke...

2011-12-28T12:57:00.000+01:00

Már

erőtlenül hajlott mega törzse,

csak egyetlen ág maradt,

ami karjával ölelte,

de az élete árán ismegvédte

a gyökér pusztulását,

akkor is, ha gyengülttestét

kérgek hasították,

mert a falélek isolyan,

mint a társért küzdőember,

telve van aszívtájéka

hűség-szeretettel