Rám mindig számíthatsz, drága gyermekem,
mert, Én, átall, viszlek téged, tűzön, tengeren,
hogy túlélhesd azt, ami túlélhetetlen,
ebben a fájdalommal teli röpke életben.
Biztos lesznek olyanok, kik átgázolnak rajtad,
kik szép lelked kihasználva megtörni akarnak,
de ne csüggedj akkor sem, mert Én nem hagyom,
hogy arcodon a könny végig futhasson.
Tudom, hogy az erőm már nem a réges-régi,
hiszen minden egyes napját az elmúlás kísérti,
de egy dologgal úgy sem bír el ez a rohanó idő,
hogy lanyhuljon irántad a kitartó erő.
Amíg szívem bírja, fiam, amíg tudatom is tiszta,
nem lesz, olyan ember ki károdat akarja,
mert mielőtt bántana, mielőtt rosszat tenne néked,
Én leszek, ki elszántsággal küzdeni fog érted.
Tudd, nem lesz kegyelem, sem megbocsátás annak,
akinek tettei ármányról, hazugságról vallnak,
s aki érző szíved legmélyében úgy ejt majd sebet,
hogy azt begyógyítani már többé nem lehet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.