A napok gyorsan múlnak, az élet elszalad,
csak emlékek leszünk, pár kedves pillanat,
azoknak kik megismerték mit is jelenthet,
ha az asztalnál a tányér eggyel kevesebb.
Időnk véges, az ajtók bezáródnak,
így búcsút kell mondani minden földi jónak,
szépségnek, bájnak, a szeretett családnak,
s mindannak mik valaha javunkra szolgáltak.
Nehéz elfogadni, hogy egyszer vége lesz,
annak az életnek mi a földhöz köttetett,
de hiszem, mindannyian hagyunk annyit hátra,
mitől e világi küldetésünk nem veszik majd kárba.
Hát reménykedjünk, bízzunk, hogy lesz majd valaki,
aki szívünknek suttogását fogja hallani,
és megjegyez minden szót, minden egyes hangot,
ami valaha rólunk, s az életünkről vallott.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.