Visszatérő boldogság

Nekem visszatérő boldogság az a pillanat,

mikor gyermekként láthatom újra magamat.

S hallgathatom nagymamám tündérmeséjét,

miből annyi, de annyi jóság áradt szét.

Nekem azok az évek a legeslegszebbek,

mikor melengettem kezem a kemence mellett,

s a nagymamám által megkent zsíros kenyeret

úgy ettem, mint hercegek az úri étkeket.

Engem még ma is ugyanúgy elkápráztatnak

a nagymamámtól eredendő egyszerű szavak,

melyek a nagy szegénységben is elhitették azt,

hogy a gazdagság mindig lelkünkből fakad.

Így én mindig úgy élhettem, mint a leggazdagabbak,

akiknek díszes palotáikban kincsek ragyogtak,

hisz én a nagy-nagy szegénységet mindig ott véltem,

ahol nincs szeretet, jóság az ember szívében.

Kun Magdolna