Nagymamámat látom
szemeim előtt,
ahogy igazítja fején a kopott fejkendőt,
s ahogy letöröl
arcáról néhány kósza könnyet,
melyek Istenáldott lelkéből szabad utat törtek.
Nagymamám látom,
amint reszkető kezén
kik-kitüremkedik néhány hajszálér,
melyek a sokasodó
évek alatt oly gyengévé váltak,
hogy megadták magukat
az idő múlásának.
Nagymamám látom,
ahogy búcsút int felém,
ahogy megcsillan a fény szép tekintetén,
azon tekinteten, mely átragyogja bennem
azt a szeretetet, mitől ember lettem.
Kun Magdolna
Örökkön visszatérő kép ez, hiszen nem tudunk nem gondolni azokra, akiktől sokat kaptunk, akik szerettek feltétel nélkül. Nagyon szépen emlékezel a Nagymamádra, drága Magdi. Nagy ölelésem.
VálaszTörlésDrága Dana, szeretteink emléke, szívünkben kapott örökös helyet, ezért a szívünk újra és újra valóságosnak, élőnek láttatja őket. Köszönöm szavaid! Ölellek szeretettel.
VálaszTörlés