A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2017. október 7., szombat

Nagymamámat látom


Nagymamámat látom szemeim előtt,
ahogy igazítja  fején a kopott fejkendőt,
s ahogy letöröl arcáról néhány kósza könnyet,
melyek  Istenáldott lelkéből szabad utat törtek.

Nagymamám látom, amint reszkető kezén
kik-kitüremkedik néhány  hajszálér,
melyek a sokasodó évek alatt oly gyengévé váltak,
hogy megadták magukat az idő múlásának.

Nagymamám látom, ahogyan búcsút int felém,
 ahogy megcsillan a fény szép tekintetén,
azon szép tekintet, amely átragyogja bennem
azt a mély szeretetet, mitől ember lettem.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Örökkön visszatérő kép ez, hiszen nem tudunk nem gondolni azokra, akiktől sokat kaptunk, akik szerettek feltétel nélkül. Nagyon szépen emlékezel a Nagymamádra, drága Magdi. Nagy ölelésem.

    VálaszTörlés
  2. Drága Dana, szeretteink emléke, szívünkben kapott örökös helyet, ezért a szívünk újra és újra valóságosnak, élőnek láttatja őket. Köszönöm szavaid! Ölellek szeretettel.

    VálaszTörlés