Ha majd jó anyánk és
jó apánk is messzi útra kél,
s régi házunk,
otthonunk is csak emlékünkben él,
könnyes szemmel
nézünk fel a csillag teli égre,
s ott kutatjuk
nyomát annak, ki lépteink kísérte.
Mert mikor már nincs
otthon hová haza lehet menni,
s nincsenek meg azok
sem, kik hűn tudtak szeretni,
elveszett árvák
leszünk, kik többé nem lelik helyük,
mert bármerre visz
útjuk, nem lesz életük.
Ha majd elveszítjük
azokat kiket nagyon szerettünk,
magunkba zárkózunk,
némán szenvedünk,
hisz fájdalmunkat,
mit a szívünk érez, nem értheti más,
csak az, ki már elvesztette anyját és apját.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.