Sosem tudtam
megköszönni drága nagyapám,
hogy felneveltél,
óvtál, vigyáztál reám,
s hogy oly becsben
tartottál, mintha én lettem volna
életednek, sorsodnak
irányítója.
Így most az ég felé
tekintve elmondom neked,
minden szívedből
áradó érzés, szeretet,
szívembe lelt
otthont, amit majd tovább adhatok
azoknak kik megőrzik halhatatlanságod.
Mert te halhatatlan
lettél drága nagyapám,
hisz nem halványult
emléked az idők folyamán.
Számomra ma is te
vagy, az a nagy-nagy legenda,
akiről történelmet
írt a múlt aranykora.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.