Anyám sírjánál

Sírodra borulok anyám, hogy te is érezhesd

a szívemből feléd áradó életjeleket,

s te is hallhasd, hogy dobog, hogy ver ütemet,

mikor fejfádra pár könny fájva rápereg.

Mert nem szűnik hiányod, nem szűnik a gyász,

mióta reád zúdították a föld homokporát.

s mióta szép szemednek fényét megcsorbította

kitörő könnyem mely ráhullt sírodra.

Így van ez drága, anyám, nem hagy árvaságom,

sem az a tudat, hogy nincs már, aki várjon,

mert  ki egykor hazavárt, s aki életet adott,

túllépte azt a határt, amin én által juthatok.

Kun Magdolna