Te is voltál gyermek,
s te is hitted azt,
hogy a nagymamád meséi
mind-mind igazak,
hisz a nagymamák,
azok kik valóra váltják
varázslatos meséikben
az unokák álmát.
Te is boldog voltál,
mikor nagymamád keze,
lágy selyemként
simult hajfürtjeidre,
s mikor szelíd szép
szavakkal azt súgta neked,
drága kis unokám az
Isten áldjon meg.
Te is megígérted,
hogy felnőtt emberként
vigyázod majd
törékeny, gyönge életét,
hisz ő volt ki
benned látta mindazt a sok szépet,
ami gyermeki
szemedben hálatűzként égett.
Hát tiszteld őt úgy,
ahogy ő tisztelt meg téged,
mikor hitte, hogy te
leszel a remény és az élet,
ha majd ránccal telt
szemére könnyes fátylat hint
a csendes elmúlás,
melyen a halál szele ring.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.