Nagymamám volt az, ki
minden egyes este
a Jóistenhez fohászkodott,
s áldását kereste,
mert drága áldott lelke
akkor volt nyugodt,
ha az Úr gondjaira reá
bízhatott.
Nagymamám volt az, ki
minden éjszakán
magához ölelvén vigyázott rám,
mert tudta, két karja
ott is megvédelmez majd,
ahol az álmok világa
rossz irányba hajt.
Nagymamám volt az,
ki életemet védte
ki vigyázta, hogy más ember a szívemet ne sértse,
mert tudta, azon nyílt sebek melyek szíveinket sértik,
fájdalommal járnak életünk végéig.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.