Fejet hajtva

Drága, Nagymamám, valahogy mindig kimaradt,

hogy kellőképpen megköszönjem fáradságodat,

s azt a sok együtt töltött percet, órát, napot, évet,

melyekben méltán  fellelhettem igaz emberséged.

Hisz általad tanultam, hogy az a legszentebb dolog,

mikor vérrel írott sorsunk előtt lábunk térdre rogy,

és alázattal viseljük el azt a sok- sok bánatot,

mely szívünk, lelkünk nem kímélve megnyomorított  

Én minden egyes tanításod akképp tisztelem,

hogy fejet hajtok előtted, és úgy emlékezem

halhatatlan nagyságodra, mit gyöngyszínűre fest

feléd hajló léptem, mi egyszer hozzád elvezet.

Kun Magdolna.