A felejthetetlen

Sok-sok év elmúlt már, hogy útnak indultál

arra hol az idő is egyfolytában áll,

s ahol áldott arcod többé nem könnyezi át

a szíved sebezte feketeszín gyász.

Sok pillanat elszaladt, mióta búcsút intettél,

és sírhantodra port szitált a metsző hideg szél,

de látod, anyám, akárhogy is rohantak a percek,

feledést irántad sosem ébreszthettek.

Mert téged, anyám, nem lehet elfelejteni,

akkor sem ha emlékedet az idő kezdi ki,

hisz az idő sem bír el azzal a nagy-nagy szeretéssel,

melynek halhatatlan volta a csillagokig ér el.

Kun Magdolna