Köszönöm, hogy átérzitek
azt a fájdalmat,
ami a szívemben,
lelkemben égő nyomot hagy,
s ami könnyeket terem,
hogy elviselhessem,
az élet azon terhét, melybe
belegörnyedem.
Köszönöm, hogy örömömben
ti is nevettek,
s hogy a legboldogabb
perceim is velem töltitek,
hiszen írott sorsom nekem is ad annyi jókedvet,
amennyi a túléléshez szükséges
lehet.
Köszönöm, hogy szerettek,
mert olyan áldott érzés
tudni azt, hogy betöltitek
szívem azon részét,
amely ékes kincsként becsüli
azt a gazdagságot,
amely szívetekből
ontja a melengető lángot.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.