Búcsúzik a nyár

Lassan elparázslik köröttünk a forró nyarak lángja,

s mi félve lépünk bele  az őszi hervadásba,

mert tudjuk, hogy az őszi köd,  s a pergő levelek,

felszakítják bennünk a régi sebeket.

Hisz mindenkinek van olyan, kiért halkan könnyezik,

mikor a sápadt őszi fényben a nevét kiejtik,

s mikor elhalványult szép arcára színeket ragyog

egy fel-feltörő érzés, mely a szívben nyittatott.

Mindenkinek fáj, hogy lassan elköszön a nyár,

s hogy a lombtalan fák ágaira dérezüst szitál,

hisz a fák is úgy siratják a sok-sok sárgult levelet,

mint ahogyan mi azokat, kik már elmentek.

Kun Magdolna