Én szerettelek

Hazudnék, ha azt mondanám nem szerettelek,

hogy nem hullattam érted titkon könnyeket,

s hogy nem gyötört a kín, mikor máshol kerested

azt a szerelmet, mit bennem sosem leltél meg.

Hazudnék, ha azt mondanám nem sebeztél meg

azokkal a szavakkal, melyek tűzként égettek,

s amik gyilkos tőrként szúrtak, késpengeként vágtak,

érted dobbant szívemben éles barázdákat.  

Hazudnék, ha azt mondanám, könnyen megyek el,

s hogy nem kötök majd hűséget emlékeinkkel,

hiszen te is tudod, minden hozzád hajló lábnyom,

remény-tavaszt fakaszt reád gondoláskor.

Nem haragszom rád, hisz te mindig úgy maradsz

tudatomban, szívemben, mint az boldog pillanat,

mely elhitette velem, hogy az igaz szerelem

bennem akkor is él majd, ha már nem leszel velem.   

Kun Magdolna