Egy lélekké forrtunk,
egy szívvé váltunk,
mikor még közös volt
életútirányunk,
s mikor még bizalmunk
töretlenné tette
azt a mély érzést, mi szívünkbe volt rejtve.
Egy dallamot zsongott
az ősz, tél, s a nyár,
egy lépés volt tőlünk
a csillagos határ,
mert tudtuk, míg szeretünk,
nem lesz akadály,
mely kettőnk érzésének útját állhatná.
De valahogy mégiscsak
kétfelé szakadt
az egymáshoz fűződő
szerelemtudat.
Így ma már
különváltan könnyezzük el azt,
mi legbelül még izzó parázsként maradt.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.