Múltam emléke

Múltam emlékére könnyet hint a nyár,

hisz az is olyan már, mint egy sebzett kismadár,

ki szállna, csak szállna, egyre szállna fel,

de elrozsdállt szívbilincse nem engedi el.

Múltam emlékét sok boldog, szép tavasz

ringatgatja mély álomba az éj leple alatt,

hogy szabadon repülhessen téren, időn át,

oda ahol nyílnak még az édeni rózsák.  

Múltam emlékét majd úgy őrzi az ősz,

hogy egy-egy boldog napon hosszan elidőz,

és úgy öleli  magához a percet,órát, évet.

mintha azokból nyerné a vágyott öröklétet.

Múltam emlékére havat hint a tél,

s minden hópehelyről szép mesét mesél,

hogyha újra nyár lesz, érezhessem én is,

milyen ha az emlékemet tavaszba igézik.

Kun Magdolna